27 éve várlak vissza, de többé nem jöhettél,
Elragadott valami átok, így látom már, hogy az élet valóban véges,
Elengedni Téged mégsem vagyok és sosem leszek képes.

Sajnos már rég, nagyon rég
Csak a hideg követ csókolhatom,
Borostás arcod, kérges kezed többé már nem foghatom.

Kedves hangod, édes tekinteted nem láthatom,
Mire megszülettek, Te elmentél
Így unokáid sosem láthattad, hallhattad, ölelhetted.

Már csupán a hideg követ csókolhatom,
Már senki nem vár meg éjjeleken, ha elkéstem,
Hisz már csak a hideg követ csókolhatom.

Elkéstem, elkéstem, jaj szörnyen elkéstem.
Meglátogatlak ott fenn a dombtetőn gyakran, de sosem Mindenszenteken.
Illendőségből, másoknak tetszelegve sohasem.

Csak szívből jőve és egyedül, amikor csak tehetem.
Bár megköszönni, amit adtál sosem tehettem,
Elkéstem, sajnos nagyon elkéstem…

(Egyetlen vér szerinti fiadtól – nagyrabecsüléssel - mindörökké!)