Mostanában édességből
kicsit többet kapok,
mikulásról beszélgetnek
a kicsik és nagyok.
 

Tépett gondolat. Madzagon ráncigálják
Úgy lép, ahogy mozgatják a karok.
Fönt  valaki parancsol, s lépni kell.

Ragyogj csak a messzeségben reményem csillaga,
szikrázd sugarad ezüstjét vöröslő avarra.
Tündököld, ódaként harsogd, mámorosan zengjen,
vajúdja a múló idő, most szüli e percben.

December havában
megnyílik minden lélek,
csillagok dalában
hópehely ölelések.

" NINCSILYEN" ország - talán a nagy többség azt állítja, hogy ilyen ország nem is létezik.

Gyertyát gyújtok, lángja a fény,
fenyőágról csendre cseppen,
Szent Éj illatú a remény,
angyalszárnyon feléd röppen.
 

/Gyerekeknek/
                      Begyújtottunk a kandallóba
Hideg idők járnak
A kis unokáim a Télapóra várnak
Nagy izgalom , a várakozás
Mesét mondok ami csodás
 

Húsz évvel ezelőtt, azon a pénteki napon a szokásos szervezői értekezleten voltam, Pesten.

...karjaimba futtok...

Trágyadombnak legtetején
büszke kakas kapirgál,
baromfiak kussoljatok,
én vagyok itt a király!

A toporgó hajnalfényben,
dideregnek a napok,
jégcsap lóg az ereszekről,
súgja a Tél: itt vagyok.
 

Eljött az utolsó hava az évnek
Lelkem beöltöztettem
Várakozó szépnek
Örülök a reménynek
Melyet szívem óhajtva vár

Most már mindenki szeret Téged
az életed halálod így kerek
szitált szemedben a bús-mosoly
csak pár száraz szeretet-szelet
kenyér a közeli a boltból

Hófehér a téli táj,
az égboltját leveszem,
a télapó toporog,
s kérdezi miért teszem.

Pusztító lángnyelvek lobbannak az égre
Mindent éget a láng nyelve
Lobban magasan,mint a fáklya
Mint,ha fricskát szórna a világra

Négy hét van még karácsonyig,
S várjuk már az ünnepet,
Szép négygyertyás koszorúval
Köszöntjük az Adventet.