A hegyektől kapott bazalt szürkeségű
mosolyok partján kétszáz kurta éve
színt vált felette szeszélyesen az ég
megkopott bárkám is itt ért a révbe
|
k 11/25/14
Dáma Lovag Erdő...
Kitekintek az ablakon
Holló ül a fákon
Jön a tél azt hiszem
Jön a tél,pedig nem várom
|
Hópelyhekkel táncol a világ,
szél dúdolja a dallamot,
felcsillan a téli faág,
rénszarvas őriz sugallatot.
|
Mondd!
Hányszor válunk el még, súgjuk fogadkozva,
összeölelkezve sorssal hadakozva.
Hányszor rebegünk szót csendben fohászkodva,
még lelkünk össze ér újra gabalyodva!
|
h 11/24/14
Dáma Lovag Erdő...
EMBER! TE ISTEN teremtménye!
Nézz fel,nézz az égre!
Nézd milyen tiszta,békés az égbolt
Ragyog a napsugár,nevess rá békjót
|
Fényben a dal,
ringat a tánc,
ringat az ég,
zizzen a táj.
|
Hol volt, hol nem volt, egy nagy kerek erdő közepén állt egy vár. Ebben a várban lakott egy tündér.
|
ISTEN KÉTFÉLE BORT TEREMTETT.
A szürkebarátot és az egri leánykát.
|
Lassan hét évtizede tart a perem,
életem elemzi a képzett Szónok,
többször kiürült, és megtelt a terem,
mi lesz az ítélet, még mindig titok.
|
Azt mondják az április,
ébredező álom,
talán kicsit zizzent is,
hogy tótágasra álljon.
|
szo 11/22/14
Juhászné Bérces...
Kopaszodó ágak sírnak levélkönnyet,
ködöt űző bús szél száraz avart görget.
Elszürkült az égnek ragyogó kék arca,
Hideglelés rázza, elmúlást sugallva.
|
Állj meg óra, ne szaladj most, hagyd hogy tetten érjem,
csodálhassam elmerengve rajta kapott vétkem.
Engedd csak hogy megvallhassam érte epedezve,
karjaim közt mikor reszket és elernyed teste.
|
szo 11/22/14
Dáma Lovag Erdő...
Istenem kiben hiszünk
Áldd meg ezt a drága hazánk,nemzetünk
Áldd meg a Te magyar néped
Nézz le ránk ,dörgesd meg az eget
Mert elszabadult a sátán pokla
A Te szerető nemzeted taszítja pokolra
|
Csingiling, halkan ring,
hópihe az estben,
télapót keresve,
halkan ring, csingiling.
|
Ő a nyár utolsó zászlaja
szirmai fáznak a szélben
mintha halkan felsóhajtana
kicsit még hadd égjen éljen
karcsú testét vérbíbor színét
kínálja még meleg napért
|
Egy, kettő
teremtő,
három, négy,
látom még
|
Szemünk előtt,
festi maradandónak
életét az ősz.
Tegnap jött,
|
cs 11/20/14
Dáma Lovag Erdő...
Feketén,vörösen fodrozódik a tó vize
Egy templom tornya süllyedt el benne !
Egy utolsó felkiáltó jel az égre !!!!
Istenhez a jajkiáltást felvitte
Jajkiáltás a templomért és a többiért !
|
Borús az ég, kutya csahol,
fénysapka a háztetőn,
az ablakon eső kopog,
danászik az esernyő.
|
sze 11/19/14
Mezei István
Lassan az utaknak a végére érek,
homályos távlatom a ködben nem tiszta,
sértenek a kegydíjak, minimálbérek
fojtogatnak, de nem vagyok pesszimista
|