Hiányzol! E szó nem elég
Ahhoz, hogy mit érzek!
Ámor nyila még bennünk van,
remélem te is így érzel!

Ím, hát eljött március idusa –
Julius Caesar, Ferdinánd: rettegj!
Ma felzeng a lázadók himnusza.

Lírába csobban a tavasz,
az ég kertjében
színes buborékokkal
játszik a szél.

A magányban, betegségben, gondban, bajban a barátság puszta gondolata is lehetővé teszi a túlélést, még ha a barátunknak nem is áll hatalmában segíteni bennünket. Elég a tudat, hogy ő létezik. A barátságot nem halványítja el a távolság vagy az idő, a szenvedés vagy a súlyos csend.

Te vagy nékem a kenyerem és a só,
mert mellettem állsz, ha magam elhagyom,
lázasan, gyengén vacogok vackomon
a kín mar belém, mint hóhér, vasfogó.

A beverbuvált legények, lehettek talán ötvenen, énekszóval vonultak Kassán végig, a kaszárnyába. Kevés falusi fiú volt közöttük.  Csak itt-ott ment a sorba 3-4 szál hófehér, rojttal ékesített vászon gatyát, pitykés mellényt, és pántlikás kalapot viselő legény, mint Varga Gyurka. Hubai Józsi ugyan a pitykés mellényét viselte, hiszen a menyasszonyához készült, de a kalapja nem volt felpántlikázva. 

Még javában dúlt a tél. Erdőt, mezőt vastag hó borította. Fagyos szél cibálta a fák ágait. Állatok elbújtak, hogy jéggé ne fagyjanak.

Napjaink zsörtölődései, ma szinte végtelen.
Idegen méreg szitál az ólomszürke égből,
a métely kényszere érezhető a rendben ,
és mesélek néked a féltő magyar szívről.

Ó nagy költője a nemzetnek
Hányszor támadsz fel
Hányszor temetnek
Talpra magyar,itt az ideje
Hányszor tagadnak meg

   Marcsi és Jancsi nagyon boldogok voltak, hogy van ennivalójuk és nem kell tovább nyomorogni.

Sohasem tudtam eladni magamat,
Rossz volt az áru, gyenge az akarat,
Szavam nem simulékony, piacképes,
Egzisztenciám így maradt hát kétes,
Prostitúció, pénz, drog most a divat,

(Hacsek és Sajó az asztalnál ül.)

Valamikor régen egy iparos ember,
munkáját végezni felkelt korán reggel.
Villanygépével épp parkettát kefélget,
káromkodik szegény, mert füstöl, leégett. 

Ledöntött a lábamról a fránya kór,
nem segíthet rajtam a csodadoktor,
lázam is túl magas,
gyomrom is már savas,
hisz pálinkát vedelek már hajnalkor.

/gyermekvers/

Ugrik a mókus 
ágról-ágra
Jó mogyorót
megtalálta
 

Mivel augusztus elején a faluban már mindenki learatott, kicsépelte gabonáját, a dolgos paraszt ember most kicsit szusszanhatott. Igaz, hogy ez csak annyiban volt szusszanás, hogy nem egészen hajnalhasadáskor kelt, hanem csak mikor feljött a nap.