Miért kérdezik minden szavamat,
hamu tán az ami még megmaradt,
naponta lenyelem hideg szavaikat,
józanság egy-két fejben tán akad.

Az álmok egyre csak sűrűsödnek
a szerelem pelyva közé keveredik,
majd alákap a feltámadt északi szél
oda kinn a zord világban elveszik.

Elgörbítem ezután a felkiáltó jelet,
vések a lapra egy másik írásjelet,
megfordítom majd az északi szelet,
tán jut még nekem is torta szelet.

Minden második szó hidd el hamis
nem hittem, hogy egyszer rájövök,
igaz sok éven át sulykolták fejembe
a sulykolóknak már nem köszönök.

Elárulta így magát hamis lett az élet,
kiaggatta álnok ruháit a szennyest,
lábaim támasztják a göröngyös utat,
hiába keresem nem találom a tetvest.

Varga István.Barcs.2017.01.10.