Jelen tiszteleg a múltnak
könnyek között e napon,
emlékképekből fon füzért
lassan nyugvó fájdalom.

Egykori tisztelt ismerősöm – nem mondom barátomnak, mert barátai halála után százával keletkeztek – hosszú évekig tűnődött azon, hogy a hatalom megrontja az embert. Kérdés azonban, vajon a hatalom, vagy az ember természetéből következik ez: Nem árulta el a választ, én sem jöttem rá azóta sem, de inkább az embert gyanítom e megromlás okának.

Azt mondják, nincsenek vesztett ügyek,
de ha mégis csak itt-ott lennének,
Szent Júdás Tégedet esdve kérlek,
erősítsed meg gyenge szívemet.

Olcsó a mész is, olcsó a vér is, az élet is, ha nem olaj.

Szelíd fényben, szelíd az út,
csillagösvény, csillagvasút,
ékszer a Hold, folyót szépít,
muzsikaszót el nem némít.
 

/Unokatestvéremnek, 
Máté Imre 56-os forradalmár költőnek
írónak,műfordítónak München /

A megkésett májusban, vagy mikor nyár van,
miért jár a kedvem feketében, gyászban,
a patak csak csobog sírva, csörömpölve,
mintha mérgében hörögve életemre

Anyukámat lebirkóztam,
kacagott a ház is,
össze- vissza csiklandozott
fülig ért a szám is.

Ballada

Szép ez a táj,
vár a határ,
ragyog a fény,
a szél csendben jár.

Moccanatlan a csend,
és fent
valahol nagyon messze
csillagfényeket gyűjt
az este.

bort kortyolok és vizet prédikálok
iszákos leszek akad rá elég ok
közben közbeszerzek látványt építek
magamnak tőletek mindent megszerzek

Még egy szó a ,,Pesti Srácról"
/1956.emlékére/

Álmodni hívott az Isten,
gyertyafény ölelt a hitben,
a felhőkön bárányok ültek,
a jó lelkek mind összegyűltek.

Kereki – Fehérkő vár

(Kép forrása internet)

56 indulója

Csoda e gyönyörű Beethoven nyitány,
mely áthullámzik a télies tereken,
forradalom, lendület, iram és talány,
e silány jelenben pátoszát keresem.

Az a Tizenhárom nap
1956.1O.23----1O.O4