Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Nemcsak nézni, de látni is kellene!

János
János képe

Néha furcsa dolgokat produkál az élet, még a látássérülteknél is:  
Az történt velem, hogy megbíztak azzal, hogy menjek el a fodrászhoz egy fontos üzenettel, mert ott van, akihez szól. El is mentem, elég sokan voltak a nyírásra, borotválkozásra várók. Még a látó embereknek is várnia kell, amíg kivilágosodik a szeme, ha az utcáról bemegy egy helyiségbe, én csak alakokat látok. Most is, ha beszélek valakivel, megkérem, hogy ne háttal álljon az ablaknak, mert nem látom az arcát.  A lényeg az, hogy elmondtam az üzenetet, a hozzám legközelebb álló embernek, mivel úgy gondoltam, hogy ő az. Szépen megvárta, amíg befejezem a mondókámat, azt kérdezi: 
-    Idefigyelj! Tulajdonképpen te kihez jöttél? 
-     Hát a Kátai Gyuri bácsihoz.
-    Akkor miért nem neki mondod? Én Nagy Pista bácsi vagyok.
-    Úgy láttam, hogy maga az. Éppen neki is elmondhatom, annál is inkább, mert neki szól az üzenet.
El is mondtam természetesen és bosszúsan távoztam a borbélyüzletből.

Egy alkalommal a feleségem elment a boltba, már elég régen, kimentem az utcára és vártam, hogy mikor jön haza. Látom ám, hogy jön, két szatyorral a kezében, majd meg szakad belé. Kiabálok is hozzá: 
-    Kicsi életem! Tedd le azokat a szatyrokat, majd én hazahozom!
Le is tette azonnal, ahogy közelebb mentem, láttam, hogy bizony nem az én kis feleségem. Megjegyzem, hogy ha nem tudom, hogy milyen ruhában megy el hazulról, most sem ismerem fel. Pontosan olyan kis tündi-bündi aranyos asszonyka volt, mint az én párom. Mondom, hogy:
-    Elnézést, azt hittem, hogy a feleségem, messziről kiköpött mása.
-    Tudja mit? Hát éppen nem vagyok a maga kicsi élete, de ha már ilyen szépen szólt hozzám, elvihetné ezeket a nagy dög szatyrokat, legalább a sarokig! Nagyon megköszönném.
-    Jó rendben van, elviszem. De sietek, mert várom a feleségem. (gondoltam, legyen meg a karácsonya). El is vittem. Letettem a sarkon, valóban nehezek voltak. 
-    És a köszönet?  
-    Köszönöm szépen.
Azóta megvárom, hogy biztos legyek benne, hogy ő az, ne idegenek elé rohanjak!

Ez a történet, az előzőekhez képest, hab a tortán!
Azt álmodtam, hogy bezárnak egy halottas házba és feltámadnak a halottak, és meg akarnak gyilkolászni, mert nem közéjük tartozom. Sikerült felébresztenem magam, de ami ezután következett, az volt igazán rémisztő! Azt hittem, hogy a feleségem mellettem alszik.
 Ő a fürdőszobában írta a pályamunkáját, hogy ne zavarjon bennünket a gyermekünkkel. Bekente az arcát valami kenceficével, (pillinggel) amitől olyan fehér volt, mintha meszelve lett volna.
Kitámolyogtam a fürdőszobába, hogy felfrissítsem magam, de szemüveg nélkül. (holott szemüveg nélkül semmit nem látok.) Nem elég, hogy álmomban láttam a szörnyű holt fehér alakokat, most ismét előttem láttam egy alakot, de ébren vagyok! Hófehér arc, fekete szemek! Egy pillanatra el is vesztettem az eszméletem! Az volt a csúcs, hogy nem tudott beszélni, mert a pilling letöredezett volna! Kinyitom a szemem, ugyanaz a látvány és susog és rázza a vállam! Ismét KÓMA! Szerencsére nem tudtam hanyatt esni, mert kicsi volt a fürdőszoba. Le kellett locsolni hideg vízzel, hogy lelket öntsön belém.
Végre felébredtem, és a nejem is meg tudott már szólalni, hogy én vagyok, ne ijedj meg, ez csak pilling!
Aztán megállapodtunk abban, hogy ha legközelebb ezt a műveletet akarja magán végrehajtani, jó előre szól, hogy testileg-lelkileg felkészüljek!

Nyírbogdány, 2017. március 21.

Rovatok: 
PÁLYÁZATOK