Tornyot építettünk,     
magasabb lett mint én,
és nagyobb talán nincs is,
még a földkerekén.

- Ő, apa! – kiáltott a fiatalasszony.
 - Rózsa, ne menj!  –kiáltotta Brad, de őt nem érdekelte semmi, csak futott!

Muzsikáló hangok között,
táncot jár az őszi szél,
ringatózó felhők fölött,
suttogja, hogy jön a tél.

A Földet egykor laposnak vélték,
vízzel hígították Tejút ködét,
borda börtönét hit feszíti szét,
nem is volt a középkor olyan szép.

A hajó korlátjának támaszkodva nézte a vizet, amikor a távolban, oldalról, valami sötétebb vonal tűnt fel. Egy hajó, vagy valami más? Nem tudta kivenni.

Kötéllel a nyakában
Láncot a lábára
Traktort elébe
Legyen-legyen vége!

...a fekete madárról...

Megunta az ősz a tájat,
hó lepte be mind a fákat,
fehér csendben gyertyaláng- dal,
 

      Rögtön az indulás után, még jóformán be sem rendezkedtek, hatalmas vihar lepte meg őket.

Sóhajom, panaszom most semmit sem ér,
avarban hiába nyílik pipitér,
rövidek útjaim, beszűkült a tér.
A nyár, az idő felettünk elzúgott,
kopasz faágról csak bagoly huhog,
„keress magadnak egy kedves, kis zugot.”

Mit üzen a hideg szél ?

2008-as írásom, még a fiamnak írtam :)

Evett- ivott gömbölyödött,
megette a kis gömböcöt,
gurult mint a pöttyös labda,
nagy hasát már ő sem bírta,
jöhetett a fogyókúra...
 

Vadszőlő levelén csorog most a vér,
ősszel a bánatom mindig visszatér.
Feledni akarok üszkös romokat
ölelj magához tétova gondolat.

A tavasz, hamar eljött. Az expedíció készen állt az indulásra. Már, szinte minden csomag a hajón volt, csak Brad hiányzott. Elszaladt még az irodába pár ottfelejtett holmiért.

...Öleleletem küldöm Nektek...

Kipróbáltuk a csúszdát is,
de kicsikét féltem,
legközelebb ígérem majd,
lecsúszok merészen.

A napok teltével a kellemes illatozó május, forró nyári napokra váltott az időjárás. Sokszor a letekert ablak ellenére egy trikóban is majdnem megsültünk a hőségtől.