Ötvenen túl már nem hazudik az arc,
kiül rá a harcod és a kudarc.
Hiába smink, vigyor, a mesterkedés,
lényeged leplezni mindez kevés,

Vártam rád
Belépsz az ajtón
Hozod felém kinccsel telt szíved
Csak egy szót szólsz: Szeretsz !

Boriska:  Aggyon Isten Mariskám!
Mariska: Fogaggy Isten Boriskám! Úgy örülök, hogy látom! Gyönyörű idő van, szép napunk lesz ma!
Boriska:  Szart se ér a zegész!

575575
. 
Ha megérinted kezemet, mosoly-ajkad 
vágy-szeretetét sugározza szét.
Összegyűjtöm mindig, hogy együtt, fény legyen.

Nos, vége…Álom volt csupán?
Ma bottal járok az emlékek nyomán.
Mert forrásokon, s berkeken,
s a földön, hol csak járhatok,

...üzenet az égbe...

Nem régen volt, ám megesett,
nagy sztori lett, cifra eset.
Valahol a sivatagban,
megérkezett holtfáradtan.

Már a kertjeink alatt portyázik a tél,
az ember befűt, mert hideg már az este,
kályha melegével parolázik, a tér
elfogy, de  teától megbékél a lelke.

Már öreg este volt, mire úgy határoztunk, hogy aludni térünk. Közben megjött munkából Cecile, a fiam párja, és az a bor mellé az asztalra került Franciaország másik jellegzetessége, a sok fajta sajt.

Boriska:  Aggyon Isten Mariskám!
Mariska:  Fogaggy Isten Boriskám!
Boriska:  Na meséjjen merre járt, míg az ég zengett?

Indulnék talán, de már nem visz a lábam,
ha bánatos vagyok, szeressen valaki,
csak az kívánom, mert az ember magában
felesleges, elfelejtett, vacak holmi.

Viktória a nevem
Gyarapodik szókincsem
Tizenhat hónapos vagyok
Vigyázzák álmom az angyalok

...kutyából nem lesz szalonna...

Dörög az ég, villámlik
Ádáz küzdelem dúl
Szegény parasztság
Küzdelme elindul

Voltál már magyar
Zsellér a földeden!
Drága anyaföld
Már másnak terem!

Mariska: Aggyon Isten Boriskám! Gyűjjön, üjjön le, pihennye ki magát és meséjjen, mi újság van, má egy hete, hogy nem talákoztunk!