Mikor majd egyszer eltűnök elmegyek
Nem történt semmi észre sem veszitek
Nem sokat veszítek csak az életet
Tán vár reám egy nem létező sziget
Ami volt kudarc kevés csekély siker
Könyvet verset fogad koszos konténer
Rothasztja ásítva unva nyeli el
Így jár az aki sokáig szemetel
Otthonom lesz a mindenség szegélye
Ahol nem pislog a csillagok fénye
Az időnek nincs eleje se vége
E sors vár a szerényre a büszkére
Ha kötözködtem se sokat zavartam
Majd igyekszem eltűnni csendben halkan
Tűrjetek el addig szerény lakomban
Hadd lélegezzek még az hallhatatlan
Már egybe folyt ami rossz volt és mi jó
Nincs zeneszó hintó csak fekete ló
Ne legyen bántó ne legyen aggasztó
Ha tán felsír egy árva tárogató

Ha elmegyek majd észre sem veszítek
Atomként dalolok mégis bennetek.

2016. 09. 27.