Zárulnak, nyílnak az októberi felhők,
Átlátszó szürkében kékké érő ég,
Még langyos ciklonok jönnek, déli szellőt
Érzek arcomon, látom az ősz szemét.
Mit ígértek nekem októberi egek,
Becsaptok e, vagy igazat suttogtok,
Vad, zord hónapokat, netán enyhe telet
Hoztok, Mérleg jegyében fiatok vagyok.
Ilyenkor minden már túlmutat önmagán,
A nagyapám egykor csendben beléd halt,
Megölte a dohány, a mardosó magány,
Nem akart több telet, jeges vihart.
Az ember aprópénzre váltja életét,
Láz, forradalmak, cinikus megtorlás,
Vér, hízik a sötétség, megnő a tét,
Tovább élni, vagy véső hanyatlás.
Ólmos október hát szabadíts fel engem,
Avas csókod ízét érzem a számon,
Ne ámíts tovább, nincs, aki megsegítsen,
Ha jó leszel énhozzám, meghálálom.
Megbabonázott a táj, az üveg mennybolt,
Ecsetnyi meleg elárvultan, őszen,
A világ tebenned már se élő, se holt,
Elnagyolt színeken leszek az őrszem.
Vagy elfogadom sorsom, jöjjön, ami jön,
Meghittség, harag, kihűlnek távlatok,
Mi vár ott, messze, túl a párán, ködökön,
Segíts rajtam, mert felhődbe olvadok.

2016. 10. 01.