Ma már az emlék régi lehelet csupán. 
Visszatekintés átlépésében 
elsimogatott hosszú út. Rongyos ruhák. 

Hír: Egy másfél éves szír kisfiú holtesttét vetette partra a víz...

./Első világháború emlékére/

fekete égen fekete nap
fekete árnyak az ég alatt
fekete mosoly fekete száj

...egyedül vagyok, mint sajka a tengeren...

Pünkösdi virág. Tükrében látom, ott vagy 
mögötte, szekrény tükrében árnyként. 
Nem vetted észre a Hold földi mosolyát. 

Hajnali dér színezi a fák levelét
Arany szőnyeget terít az útra
Vadász csapat az erdőn kürtjét fújja

Ugye tudjátok, minden várnak van manója, aki a vastag falak közt lakik valahol elbújva.

(Kép forrása internet)

    1956 évét írtuk. Budapesten kitört a forradalom,  és az éteren át a hír eljutott a szülőfalumba is. Ebben az időpontban még gyermek voltam.

Úgy fogtad tegnap a kezemet, 
Pont úgy, mint mikor gyermek voltam,
Mert figyelted minden léptemet,
Tudtam jól, hogy hozzád tartoztam.

Beköszöntött a szeptember 
fényes napsugárral
Megérleltette a gyümölcsöt a nyárral
Jöhet a szüret,száll a víg ének
Hegyoldal,domboldal visszhangzik
szebb így az élet

 Úgy tudom, valamelyik vallás tart hálaadás ünnepet. De lehet, hogy az csak Amerikában van. Én mindenesetre hálám jeléül írom az alábbi sorokat.

     Mikor ez az eset történt, Pistike csak öt éves volt. Mégis annyira mély hatást gyakorolt rá a fehér köpenyes, kiabáló doktor bácsi, hogy ha álmából keltették fel, akkor is pontosan tudta idézni a szavait.

Kinézek az ablakon--
a domboldalon
már színesednek a fák.

Bomba robbant bennem, hogy rám néztél,
Oly kedvesen s szeretve becéztél,

Az augusztus teraszán ülök
arról hegedül bölcsen egy tücsök
hogy a körforgás végtelen örök
lágyan ciripel szépen és halkan
ismerős kedves nékem e dallam

Fúj a szél, hideg támad
Eső esik, nincs kabátod
Te szegény, úton menekülő,
Más hazát reménykedve kereső