A 
fán 
díszek 
ragyognak 
csillagszóróink 
pompás fénye ad 
bájos varázst e napnak 
gyertya ég, csilingel csengő 
nézd csak a gyerekek feszengő 
s várakozástól kipirult arcocskáját 
Angyal szállt le közénk, itt van végre 
s szeretet költözik az emberek szívébe 

Odakinn most a köd és a szürkeség,
Felette csillagos a fekete ég,
Benn a kis karácsonyfán a gyertya ég.

"A kürtőskalács egy szép nagy lyuk,
Tésztával jól körültekerve"
Érdekes e név, ezt mondhatjuk,
Vajon mért lett így elnevezve?

Lelkemben készülök
Kisded fogadásra
S mindig gyarlóságba ütközök
Irigységbe,kapzsiságba
Emberi gonoszságba

(Sajó: Várja Hacseket, járkál fel és alá): Hol van már ez a Hacsek, csak nem érte valami baj? Már fél órát késik.
Hacsek: Alászolgája Sajókám! Csak nem engem vár? (kuncog)
Sajó: Hol járt maga szerencsétlen? Nem megbeszéltük, hogy 10 órakor itt találkozunk? Tudja, hogy már féltizenegy is elmúlt?

Ennek a napnak jó, hogy vége,
Mert egy kissé elfáradtam már
De mesze van még a hétvége,
Vajon a héten rám még mi vár?

A mai napom iszonyat volt,
Betegben bizony nem volt hiány,
Az idő szájból-szájba hajszolt,
Kísérte félelem és sirám.

Sajó: Alászolgája Hacsek! Mizujs, mizujs?
Hacsek: Alászolgája Sajókám! olyan hideg volt az éjszaka, hogy majd    megfagytam!
Sajó: Még a foga is vacogott? Mert akkor van ám igazán hideg!

   Ismét egy kérdéssel fordulnék hozzád. Van az a bizonyos fiú. Zsijó a neve. Talán mondtam, hogy hetedik elején tetszett meg nekem, szóval most van másfél éve. Tudom, hogy ő is így érez, mert nap-mint-nap kapom tőle a "visszajelzéseket", amik nagyon jól esnek, de egyébként voltak már az apróságokon kívül sokkal egyértelműbb jelek is.

     Érdekes az emberi természet, gyerekkorban mindég arról álmodozunk, hogy felnőttek leszünk, mikor meg öregszünk, mindég a gyerekkori emlékek jutnak eszünkbe, vagy olyan fiatal kori emlékek, mikor a mi gyerekeink még „kicsinye

Csorognak az ablakon, kopott falakon
az esőcseppek, sír, könnyezik december,
tépi őt is szél, a fakadó fájdalom,
de a szomorúság is elmúlik egyszer.

Ó azok a szép gyermek évek
Egymás után emlékké szelídülnek
Mint öröm ,kacagás
Tanáraink és a kirándulás

Korábban szerettem a tájképeket, a szép, ízléses csendéleteket. Mostanában az unokáim fényképét gobelinezem ki. Nos... hasonlítanak a fényképekhez a gobelinek?:

  Közelmúltban munkahelyi találkozóra invitáltak. Ilyet még nem is hallottam. Volt kollégák találkozója? Nagy
érdeklődéssel vártam a találkozás napját. Nem bántam meg, hogy elmentem. A találkozás egyik eseménye volt a
Tisztviselőtelep gyalogos sétája, utcáról, utcára. 

Mikor a csillagok ragyognak az égen
Azt nézem melyik hozzád vezet
Mikor a szél nyargal a falevéllel
Vele küldöm üzenetem neked
Mikor a felhő hullajtja cseppjét

E versemet Schauta Endrének, kedves barátomnak, keresztapámnak ajánlom, aki még talán nálam is jobban szereti a szülőfaluját