/2009.ben kaptam meg Mosonmagyaróvár Kultúra Díj-át, a következő
verset írtam,melyet az ünnepségen fel is olvastam./
./1823.o1.22./
Isten megáldotta a magyart
Mikor megszülettél
Mikor Kölcsey Ferenc költőnk
Által útra keltél
Magyarok "Himnusza "a létnek
Benned zengnek múltak és keservek
Magyarok ajkán győzelmi ének
Mert "Megbűnhődte már-e nép
A múltat s jövendőt "!
Elsírt már millió könnyet, keservet
Lerázott már sok-sok láncot
Kivívta békében is a szabadságot!
De a szabadság csalfa remény
Nem pihen, mint madár a fészkén
Bűnre-bűnt halmoznak fel
Szívünk keserve sose múlik el
Kárpátokkal ölelt szent földet
Mindig szabdalják tőlünk
Vagy csellel, vagy háborúval
Csapolják meg vérünk!
Elterelik Dunánkat, mérgezik Tiszánkat!
Fel-fel támad ellenünk
A vad gyalázat!
Szép hazánkat csonkítják
Amerre csak lehet
Nem szárnyalhat szabadon a képzelet!
Külhonban vitáznak
Mi volt bűnünk régen
Mikor hunyt le csillagunk
A nyugati égen
Hiába vigyáztuk hősi áldozattal
Vesztesek mi voltunk minden kárhozatban!
Forradalmi láng gyúl
Mégis a magyar szívben
Himnuszunk erőt ad minden ütközetben
Nem veszünk el addig
Míg a múlt él a szívünkben!
Él még a magyar virtus a lelkünkben!
Nem lesz semmi baj!
Csak fogjunk össze végre !
Remény csillag fut fel ismét az égre
Mert "Megbűnhődte már-e nép"
Ami bűne volt régen
Örömben, bánatban zengjen az ének
Himnuszunk szárnyaljon fel a magyar égre!
Töltse el lelkünket igazi ünnep!