Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Pápai András unokái

Mezei István
Mezei István képe

                                              / A fonyódi Jean  Valjean/

      Lassan gyűlik a vágott fa hűvös halomba. Baráti-hegy nyomorultjai  az  András , az egykori vajda két unokája aprítja fejszéjével a tuskókat, a nyolc osztályt végzett Pista és az öccse, az írástudatlan Robi. Nagyapjuk vonásait és mozdulatait próbálom felfedezni bennük, mindhiába. Pedig az ő nagyapjuk volt híres András cigány, a Delta mindenes szolgája, és piactér WC kulcsainak fontos, és felelősségteljes  őre. Nem egyedül járt dolgozni, népes családja mindenhová követte. Tarka ruhás asszonyai sárszínű batyuikkal és a gyerekekkel a hátukon a várost járták, még ő a „hivatalában „volt.

   Aztán a Delta szakácsai egy napon roma munkatársuknak viccből kisütettek egy bepanírozott mosogató rongyot. András neki állt késsel és villával az ebédnek, ahogy illik, aztán hamar rájött a merényletre. Felháborodott , ordított, perelt , és pert nyert. „Megfizették azok a bibasok az én sárgaságomat „ híresztelte városszerte az ő nagy diadalát. Szakállas feje   szivarfüstje ködébe burkolódzott. A kutyáktól félve a kapukban megállva rekedtes hangján mondta vicceit , köszöntőit gúnnyal és öngúnnyal fűszerezett panaszait. Néha magával hozta kopott tangóharmonikáját  is , és játszott egy kicsit a magyaroknak. Tudta ő mi kell nekik, a vonaton hazafelé mondókákkal , tánccal szórakoztat a kupé utasait. Aztán eltűnt egy időre Fonyódról, mint később kiderült, egy évet kapott tyúklopásért. Amikor szabadult , akkor került az igazi tolvaj rendőr kézre. „ Nem baj , hogy ártatlanul ültem, úgyis loptam egy életen át „- mondta fanyar nosztalgiával, mikor találkoztam vele. Ő volt az első , aki minden jót kívánt egy fröccs mellett, mikor megházasodtam.

   „ Főnök bácsi        - noha a fia lehettem volna „ olyan üres a zsebem , mint az öreglaki bakter tyúkóla- panaszkodott a kapumban. „ A feleségem meg infratorkossal a marcali kórházban van. „ Aztán végül elvitte őt és a feleségét is , na nem az infratorkos , csak az infarktus. Viccelt ez az András még a halállal is, de azon nem tudott kifogni.

   Még mesélek, az unokák csak bólogatnak, tudják ők , hogy „ nagy ember „ volt az ő nagyapjuk.

  „ Meghíztál Robi, hogy nem láttalak „

  „ Négy hónap börtön után az a kis hazai jót tett ,Higgye el főnök nem kaptunk ott mást csak krumplit meg kenyeret.”

  „Mikor szabadultál ?-kérdezem tőle.

  „Tegnapelőtt. „

   „Ejnye Robi, ejnye, miért ültél „

  „ Hát két éve zártak be először, mert húst loptam.”

  „ Milyen húst ?”

    „ Hát tyúkhúst. De megfogtak , elvették tőlem a tyúkokat, éhes maradt a család. Én meg az öt tyúkért kaptam öt hónapot. Gyilkosok ,meg rablók közé zártak egy kis hús miatt, büntetlen előélettel.”

  „Levehetem az ingemet főnök, régen voltam már napon.” „ Megfélemlítették „- gondoltam magamban, mert mindenre engedélyt kért. Mikor kibontakozott a rongyiból, álmélkodnom kellett. „Hová akar ez a még barnulni.”

 „De most mért ültél?”

 „Nem volt a biciklimen lámpa, megbüntetett a rendőr tizenhatezer forintra. Nem tudtam kifizetni a büntetést, így mindig nőt az összeg, végül négy hónap börtönt kaptam, mert már priuszom volt. Kirendelt ügyvédem volt , de az csak dadogott. Most nem merek biciklire ülni, a vonat meg drága. „

„Tudod, Robi volt egy francia ember , aki arról írt egy könyvet , hogy fiatal fiút két cipóért börtönbe zártak, az meg mindig megszökött onnan és végül életfogytiglan kényszermunkára került, de onnan is megszökött…, de üldözött és nyomorult maradt egész életére..”

 „ Én láttam azt a filmet”- szakít félbe a nyolc osztályos Pista, és már ő fejezi be a történetet.

„ Aztán hiába lett gyáros, meg polgármester, mindig üldözött maradt. „-meséli a Pista.

  „Az öreglaki polgármester, a Bandi bácsi csak tíz embernek tud adni közmunkát , pedig nyolcvanan vagyunk rá.. Így mindig tízőnket dolgoztat felváltva, pedig nekem iskolám is van meg szakmám. ”-folytatja a Pista. „A többinek meg marad az aluminát , a réz, a vas, meg a kuka. De már nem találunk semmit.”

 „A nagyapátok tudott fazekat , üstöt foltozni, teknőt vájni kanalat faragni kosarat fonni, muzsikálni. Ti mit tudtok ?”

„Mi már nem tudunk semmit”- legyint rá a Robi. Én Somogyvárra jártam iskolába , a gyogyósokhoz, a nevemet sem tudom leírni. A feleségemet elzavartam , mert rossz nő lett, míg én a börtönben voltam.”

 Időközben elfogyott a munka, elfogyott a mese és a szó , és elfogyott a szomjoltó bor is a kerti asztalról. Megjött a Pista  felesége , hátán a földszínű batyuval és  egy síró poronttyal, no meg mellett is szaladt kettő.. Ők és ő ott a batyuban már az András dédunokái. Aztán elindul az apróléptű társaság az állomás felé  , hogy haza vonatozzanak a sárkunyhók közé vagy tízezer évet valamelyik kőkorszakba.

  Én meg a törvény ferde szigorára gondolok, meg erre a furcsa kis országra, no meg arra a még furcsább Európára, ahová együtt igyekszünk mi és az András összes   unokái és dédunokái.

 

                                                                                           Mezei István   

 

Rovatok: 
Publicisztika