TURULTÁJ
/Első :Magyarországon:2OO8.O8.O8./

Szivárvány ragyog az égen
Égi jel piros-fehér-zöld színben
Isten küldte reménységet
Haza hívtuk a testvérséget

Búcsúzik már a nap lemenőben
Sötétség borul a tájra hirtelen
Duna hömpölyög méltósággal új medrében
Nagy remekmű gátja vigyázza el ne térjen

Áldott legyen a föld,
áldott legyen a szép Hazám,
áldott legyen minden gyermek,
szálljon áldás az ég dalán.
 

2.

A telephelyre érkezve a kapus felnyitja a sorompót,  kihajolok a letekert ablakon, köszönök.

Halovány sugárral kel fel a nap
Szőlőtőkék ködpárába úsznak
Sűrű pára lepte el a tájat
Köszön a szőlő a hajnali sugárnak

Hát...lehet engem szidni, de ... Azon gondolkozom, milyen jó, hogy több pártrendszer van, mert egymás ellen csodaszépen ki lehet teregetni a szemét dolgokat. A baloldal a jobb oldallal kapcsolatos piszkos dolgokat teszi közzé, a jobb oldal a baloldallal kapcsolatosat. Bárki követi is el azokat, a tény az tény marad! És a lényeg: egyik kutya, másik eb - csak éppen mindig a tisztességes állampolgárok zsebéből veszik el a pénzt! Mert mi tűrünk!

Ja, hogy a FIDESZ szent?! Vagy ők bármit elkövethetnek, akkor is imádni kell őket?! No tessék megint szidni engem!

Nekem az ősz álmodozó kis patak,
tiszta tükrében az égbolt is ragyog,
már régen a szívembe csókoltalak,
nincsenek vacogó éjek, nappalok.
 

A kicsi farepülő nem volt mindennapi játék. A kisfiú édesapjától kapta egyik nap, amikor hazajött a munkából.

(Kép forrása:internet)

Ma elkezdem leközölni több részben kisregényem. Fogadjátok szeretettel.

1.

Pilis szent hegyünket nézem 
Piramisok alakját, mását érzem
Mint,ha Föld szíve lüktetne benne
Piramis alakja,szent minden köve 

Virulj, virulj ki virágom, 
színed, pompád megcsodálom, 
áhítattal, rajongással, 
megsimítlak szemsugárral. 

Tőled tanultam oly rég halott anyám
Mindent, Te csentél édesen fájdalmat
A szívembe rövid életed alatt
S reményt, e föld nékem is hazám, talán.

A fák lombjáról lecsorog a napfény,
messziről int búcsút a nyári táj,
rózsák szirmán megpihen az őszi szél,
rőt színűre fest mindent a határ.
 

Felragyogott a fény az égre,
Elhalványultak, a csillagok,
Ébredj hajnal! Ő szólt, és meglett,
S a millió csillag, aludni tért.

Ó ifjúság vágy röptű madara !

Ó ifjúság jöjj vissza egy szóra
Repülj,repülj te boldogság madara
Szívünk ha tele van tiszta szeretettel
Nem veheti azt tőlünk soha,senki el

Belső hangomnak nyugalma jutalom,
szerinte a világ szép is lehet,
hol megpihennek a feldúlt idegek,
bátran evezhetek tündértavakon.