Lassan e tájon miden a csönddé,
Messze a gólya, messze ma már.
Csípve a reggelt, dérje köszönté,
S darva az égen már tovaszáll.

Tegnap a fecske, még csicseregve
Leste a tájat: mit tegyen ő?
Mára, ha nézek csöndes ereszre,
Bár van a kérdés, nincs felelő.

Sárgul az erdő, s bárha merengő,
Színe csodásat tár elibénk.
Vége a nyárnak, ősz hava eljő’…
Tél keze zordan int ma felénk.

Rácz Endre ©

2016 10. 02. Szerep