A Ladányi szűrnél nincs szebb a világon.
Könnybe lábad szemem díszeit, ha látom.
Reánézve, mintha tarka réten járnál;
Meg is lehet állni egy-egy szép virágnál.

Áldott kéz teremté, s áldott szív van abban,
Nehéz órák súlya színes fonalakban.
Van abban egy élet, s van abban tán száz is…
Felvehetné bátran akár egy király is.

Benne a szegénynek minden hulló könnye.
Benne van egy nóta és a csárda füstje,
Hosszú éjszakáknak dalos, víg jókedve,
Legénynek, s leánynak minden hű szerelme.

Benne, ha az égen csillagok ragyognak…
S benne rögös földje e végtelen honnak…
Dísze az legénynek, s ábrándja leánynak,
Éke mind e földnek, s éke a világnak.

Reánézve, mintha tarka réten járnál;
Meg is lehet állni egy-egy szép virágnál.
Megdobban a szívem díszeit, ha látom…
A Ladányi szűrnél nincs szebb e világon.

Rácz Endre ©
2017 03. 10. Szerep