Hetvenharmadik születésnapom
Vártam reménykedve:
Hol örömmel, hol keseregve
Hetvenhárom tavaszt
Adott eddig az Isten!
Hol zord időben, hol virággal,zölddelve
Hol boldogot, hol reményt vesztve!

Hetvenhárom fénylő, napsugaras napot
Hol nyílt a hóvirág, hol a föld fagyott
Isten szeretetet oltott a szívembe
Azokat szerettem, aki megérdemelte!

Hetvenhárom év, akár egy pillanat!
Sok minden elfért benne a nap alatt!
Volt kemény munkám, boldog perceim
Kacagó testvérek, szép gyermekeim

Hetvenhárom év, közelít az elszámolás
De sok minden húzza a tarisznyát!
„Egyenes gerinc” tanított jó anyám, s apám!
Boldogan ölelem minden unokám

S ma is ragyog rám a napsugár
Kicsit zord szél fújdogál
Lelkem kérése Istenem feléd:
Itt a vége felé könnyítsd a kínt

Mert az idővel nehéz napok jönnek
A vidámság, s boldogság csendesülnek
Lépteim lassulnak, meggondolva lépek
Úgy megyek feléd, Istenem félek!

Halkan azt kérem csak tőled-
Ha már megelégelted, hogy élek!
Ne szomorítsd szívem, csendben menjek el!
Hívó szódra megyek, bólintok fejemmel,

2017.03.11.Mosonmagyaróvár