Annak idején volt egy kis falucska a Hernád völgyében.

     Lassan egyhangúan teltek a napok.

Vadtól a szelídig

Friss hó takarja a régi szemetet,
figyelek rozsdás évtizedet és váltót,
egy kedves arcot hiába is keresek,
kapukig visznek tétova vadnyomok.

Kiált a Föld ,VIGYÁZZATOK!!
Hol vagytok ti bús BÉKE galambok? 
Miért nem turbékoltok?
Talán elment kedvetek,s megfagytok?
Szóljatok már, hogy felfordult a világ!

Egyszer volt egy icipici tarka cica
Alig nagyobb, mint egy pálinkás kupica.
Gondolta egy napon: hát világot látok,
És hogy jobban lássak, persze, fára mászok.

Ebben a hideg januári éjben
Feltekintek a csillagos égre
Száll,repít a gondolat
Keresem,kutatom csillagodat

 Alig, hogy megszülettem,  édesanyám máris csecsre akart fogni...

(Kép forrása internet)

Az alábbi írás nem saját (forrás alul), de mindenképpen szerettem volna "Olvasásra ajánlani". Tanúlságos és megdöbbentett, hogy mennyire hihetetlenül igaz minden szava. Érdemes elolvasni! Különösen a hölgyek figyelmébe ajánlom!

Sajó: (ül a kávéházban, várja Hacseket, és eltűnődve mondja) Bizony bevallanom, hogy hiányzik ez a
Hacsek, kíváncsi vagyok, mit talál ki, miért nem jelentkezett eddig?

Hajnal hasad,virág nyílik
Jégvirágba font üzenet
Jégcsapok az eresz alján
Tél festi a tájképeket

Hatalmas dörgés villámlás rázta meg a Földet. Az ég találkozott a földdel, rengett minden, dőltek a falak, szétmorzsolódtak a hegyek, megindultak a tengerek, hogy legyőzzék a kontinenseket. Örjöngve tomboltak az elemek, elsodortak, széttéptek mindent ami útjukba került.

Eldobálom járdámról a havat,
Ami az éjjel nyakunkba szakadt,
Megfőztem napi kávémat közben,
Magam, macskám, kutyám megetettem,

Falunkban élt egy apró ember. Mindenki csak Csiga bácsinak hívta.

(Kép forrása internet)

Nekem a fény kell,
Neked az árnyék.
Neked a tény,
nekem a szándék.

Múló idő peremén, sebezhető életük 
útján ballag a nép karácsony felé.
Öreg-idős utcák lábához
simul a hű járda teste, ahol a régi
utcák, szíveket vezetnek a vágyhoz.