Van ki csépel oly szavakat
csizmádat nyalják az ebek,
szaggasd szét a láncokat
gyógyulnak majd a sebek.

Vedd le válladról a gyűlöletet
görnyedve vidd a sok mocskot,
nem lesz ki segít majd neked
aki megossza veled a gondot.

Ez egy csöndes szép ország
fészkében sok madár csicsereg,
a szép néha játszik a csúnyával
itt kevés a katona és a gyermek.

Még ágai a termő almafáknak
mind eléd mélyen hajolnak,
fekete szőlőkből a must kiforrt
adj helyet a mámorító bornak.

Így kissé feledd a hazug szavakat,
rád nem tartozik már semmi,
a papírlap befogadja az írtakat,
de holnap kétséges, hogy ezt engedi.

Varga István.Barcs.2016.