Hogyha megunnátok, mondjatok le rólam –
legyek kivert koldus országúti porban,
vállamon botommal, rajta rongyos kendő,
benne himbálózik majd’ hatvan esztendő.

Hogyha megunnátok, mondjatok le rólam –
hegyét töröm sírva, s eldobom a tollam,
számba követ teszek szavaim útjába,
verseim bedobom könnyeim kútjába.

Hogyha megunnátok, mondjatok le rólam –
feledjétek el, hogy én is lantos voltam,
szerény énekemet többé ne halljátok,
puszták magányában emlékezem rátok. 

    2016.11.16.  Csorba Tibor