Katinka drága:
hosszú a táv ma,
nedves a víz is –
ez ám a krízis!

Kész a kelepce:
mély a medence,
messze a túl vég –
én belefúlnék…

Katinka kedves –
két keze repdes,
lábai rúgják,
ússza az útját.

Habzik a felszín,
akár a tejszín.
Siklik a teste:
pikkely a dressze.

Katinka kérem –
fényes az érem,
csillog a szempár,
mosolyért nem kár.

Ünnepi zárszó,
kúszik a zászló,
magyaros virtus –
árad a Himnusz. 

2016.11.15. Csorba Tibor