Éjjel felijedtem, ágy szélére ültem,
gondolataimban mélyen elmerültem.
Csendben szemlélődtem töprengtem tűnődve,
úgy botlottam bele mint egy kemény kőbe,
|
Olvad a jég, minden szép,
madár dalban manónép,
bimbó nyílik, színre lép,
elszaladt egy manó épp.
|
szo 12/13/14
Mezei István
Pergeti levelét a piruló platán,
alatta szoborpár pőrén is puritán,
kőfiú fogja a kőleány kezét,
rusztikus elnagyolt, mégis szép a kép,
a túlparti hegyek, mint sötét kulisszák,
|
(A FALUSI CSORDÁS FELESÉGE)
Mikor a piros sipkásoknál befejeződött a kiképzés, mielőtt vittek volna a harctérre, a közelebb lakó legényeket hazaengedték úrlábra (szabadságra)
|
szo 12/13/14
Lénárd József
Sősi székely karácsonyi ének
Mostan kinyílt egy szép rózsavirág,
Betlehembe kibimbódz' a zöld ág,
kit rég hogy vár mind ez egész világ,
Király mennybűl méltóság,
király mennybűl méltóság.
|
szo 12/13/14
Juhászné Bérces...
Otthonodban, ha csend honol,
Hozzád küldöm e pár sorom:
Kis porszemként mit tehetek,
Küldök neked szeretetet.
|
Itt a tél, hol a tél,
lehetne már hófehér,
csupa sár, csupa sár,
megfázott a napsugár.
|
Egyszer hajdanában a szépséges Nyitra vármegye kosztoláni várában bajvívást rendeztek a király tiszteletére, aki rövid látogatást tett a várba.
(Kép forrása internet)
|
Nem félek tőletek ásító mélységek
A tiszta víztükörbe belesimulok
Hosszú karcsapással ostromlom az eget
Az arcomhoz kúsznak habok a hullámok
|
A diák a meleg istállóban jól kialudta magát. Mire a bíró betért az állatokat ellátni, már ő javában szénát szórt a tehenek jászlába. Ez bizony nagyon tetszett a gazdának is, ezért szívesen látták még egy napra. A diák egész nap fát hasogatott, így nem csak az esti fonóba volt elég fa, hanem egész hétre ellátta a bíró háztartását
|
p 12/12/14
Juhászné Bérces...
Szép Zalának sok erdeje,
kristálytiszta lehelete
üdítette e vidéket,
melyről nektek most mesélek
|
p 12/12/14
Dáma Lovag Erdő...
Fénylánc tüzek magyarokért !
/Napforduló tüzek ünnepére/
December .21,
|
Suttognak a tulipánok,
mosolyognak a hegyek,
napsugarak nyújtózkodnak,
búcsúztatják a telet.
|
cs 12/11/14
Dáma Lovag Erdő...
Künn szállingózik a hó
Az est hófehér takaró
Eljön csendben az éj
Álmodjál kicsikém
|
A faluvégi házban Márti már türelmetlenül ült tolószékében.Amióta nyáron hazahozták a kórházból, az ő világa nagyon beszűkült.
|
Az est sötétje gesztenye,
csillan a fény őszi éjben,
szótlanul a Hold egére
visszatükrözi a lelked.
|
Miért kínoztok folyton, mit kértek számon,
mért meséltek nekem mások fájdalmáról,
vonszoltok vizeken át és az aszályon,
vijjogó dalotok a szívembe markol.
Örömet ígértetek, lányokat, gyönyört,
|
Németországban az autóutak, és autópályák szélénél szintén üvegből vannak a kerítések, vagy plexiből.(?) A hamburgi kikötő elképzelhetetlenül nagy.
|
Réges-régen a Csipke nem szántóföld volt, mint most. Nehéz lett volna az ekét beleereszteni a juhlegelőbe, amelyiket sok kökény és csipkebokor tarkított. Tavasszal, mikor a csipkebokrok virágba borultak, a Csipke távolról úgy nézett ki, mint egy gyönyörűen virágzó nagy csipkebokor. Ezért is nevezték el ezt a dombot Csipke-dombnak.
|
Mese itt, mese ott,
mosolygó hullahopp
karika az ég alja,
szél kukucskál át rajta.
|