Ha volt múzsám, már rég eltemettem,
Fájdalom simogat, mint lágy selymem,
Bizonyosság helyett csak sejtelem,
A dallam lassan elhallgat bennem,
Csendesen ölel át a rejtelem.

Sétálok hullámzó, fűtengeren,
Világom bejárom e szép helyen,
Ami véges is végtelen nekem,
Nem töröm fejem okos verseken,
Úgy is megteszik mások helyettem.

 Betegen vergődik most a világ,
Őrült síiták, gyilkos szunniták
 Hadarnak meddően vad hitvitát,
Kiutat, megoldást senki sem lát
A határon innen, se odaát.
 

Egyre hangosabb a zaj, dáridó,
Telefon, internet és rádió,
Messze a partok, süllyed a hajó,
Olcsó az élet, minden eladó,
torkomon akad az utolsó szó.

Nem is bánkódom én már e végett,
Nem várom, és nem félem a véget,
A szívemen ül vastagon kéreg,
Lázas tettvágy sem kísér,nem  éget,
Járt nekem is egy felemás élet.

Sápadó képek, kiapad a rím,
Rendezgetem utolsó soraim.

2017. ápr. 25.