Csókos formás ajkadba
vágyón merítem ajkamat,
érzem remegő testeden
rég vágyod csókomat.

Szerelemnek ébredése
éleszt gyújt új tüzeket,
szívem izzó hevével
ölelem körbe lelkedet.

Felröppen a madár
mint csipetnyi füst,
de te bennem maradsz
mint hatalmas lángoló tűz.

Akkor úgy hagytál ott,
mint Mózes Egyiptomot,
szíved akkor lázadozott,
lelkemben bánatot okozott.

Ma is egyhangú eső szitál,
jólétet gazdagságot választottál,
Úgy időzz a kocsi índúlásra áll,
legalább nyújtsad kezed – búcsúzzál.

Varga István. Barcs. 2017.04.26.