Nekem már nincs anyám,
s neki sincs gondja rám.
Persze – emlékezet!
És ha nem létezett?

Eszmélésem óta örökké dolgozott. Állandóan főzött, mosott, vasalt, takarított. Kertet gondozott, állatokat nevelt - tyúkokat, a tojásért, majd a húsáért, - malacokat etetett, hízlalásra. Negyven kacsát, huszonkét libát tömött évente. 

Megszólítottál: mint a bizánci császár,
ki segítséget kért Orbán pápától.
Alma virágát, nehogy lefestegessék,

Hat fekete bivaly –
       rossz lelkiismeret,
földöntúli, sötét,
       könnytelen menet -

Madárka száll a víz felett,
szél csücsül a fán,
a tavaszt is kifecsegi, 
mint a tulipán.

Ma még ölelheted? Szeresd, csókold, imádd!
Simítsd eres kezét, kérdezd ` - Anyám, mi bánt?
Hímes csipkés kendőt illesz homlokára.
Mosolyogj..... ha tudsz még, ... mutass a naptárra.

- Persze. A születés után jön az élet. Talán azért vagyunk itt, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
- Hagyjuk már! A születés után nincs semmi ! Onnan még senki nem tért vissza ! És különben is, hogy nézne az ki ?

Őröl még az emlékmalom
Takarítás volt szombaton
Színdarab a néprádión
Anyám keze a vasalón

Nagy pocakban kis mocorgó,
izgő- mozgó csöppnyi fény,
rugdalózik éjjel- nappal,
úgy ahogy az belefér.

Anyák napi üzenetem,
sírdogálok hűlt helyeden.
Merre vitt a kegyes végzet,
kémlelem a messzeséget.

Kocsi mésszel - ha megázik,
de hosszú az út hazáig!
Sityereg, sutyorog a mész,
füstölög, gőzölög az ész.

Csönd van. Siető léptek átléptek kiálló
árnyékköveket. Évezredeken.
át az út porát verte itt sok esőcsepp.

Túl a réten, túl a nádon,
egy magas domb oldalán,
négy szép gyermek emlékével,
éldegél ott az anyám.

A három honvédnek-vagy most már csak titokban honvédnek karácsonykor is akadt dolga elég. Ilyen nagy hadi mozgást ez a környék már régen nem tapasztalt.

Már idősödő napjaim
Számlálásával jutok be a révben
Nem tudom,messze még a kikötő
Tavasz után nyár jön-e elébem

Az én hazám Magyarország! 
Nem eladó,nem licitálható!
S nem is kell rá foglaló !
Az én hazám csoda ország
Ha mások földjét is elorrozzák