Szép tágas Felvidék, szülőhazám nekem.
Drága magyar népem, érted dobban szívem.
|
cs 03/03/16
Juhászné Bérces...
Éj nyugodalma,
csendje kavarva,
szélakaratra
dőlnek a fák,
|
Ősi gesztenyefák árnyékában
megpihenni tér a fáradt vándor,
a rég elmúlt idők homályában
még vissza-visszaköszön a mámor.
|
sze 03/02/16
Mezei István
Homok, kő és végén néhány dübörgő rög
Szép sztaniolpapírba becsomagolva,
A hétmérföldes mesefilm meg csak pörög,
Mintha az életünknek értelme volna.
|
Egy pillanat, benne festett álom.
Naplementés színek alatt látom,
sásbuga ring a vízen, mint kis hajó.
Lentről visszhangot hoz a
szél - értelmét oldozza
a szájról röppentet szó.
|
sze 03/02/16
Marika Lovász
 Alig kaptam levegőt, amíg felértem a hegyre, hol halottaink nyugosznak. Temetés volt.
|
k 03/01/16
Dáma Lovag Erdő...
Varjú ül az ágon,károgja kár!
Károgja a múltját,keres új hazát!
Belepi a tájat és a fát
Csendben még,de nézem!
Mikor lesz vége kérdem?
|

Egy nagyobbacska Nephila pók,
Kinek hasa szőrös és pufók,
Hálójában békát fogott,
|
Erzsikének most főhetett a feje. Nem is tudta, kit sirasson, kit sajnáljon, kit várjon haza. Varga Gyurka volt a szíve szerelme, de mégis Hubai Józsi volt a jegyese. Talán mégis őt illene haza várni.
|
k 03/01/16
Juhászné Bérces...
Vasárnapi az időpont,
izgulunk, hogy ne legyen gond.
Fél tizenegy óta várunk,
ülőhely nincs, hát sétálunk.
Tömött váró, feszült percek
vontatottan, lassan telnek.
|
Már beköszöntött rég életem szép tele,
Nem ér véget bennem az örök havazás,
De ha éj omlik az estének testére,
Énem jobbik fele ébred, nincs elalvás,
|
Hol volt, hol nem volt, túl az Óperenciás-tengeren, ahol a kurta farkú kismalac túr, élt egy kiskondás.
(Kép forrása, internet)
|
Mesél a tenger,
hűs vize hulláma,
benne susog
szerelemesek
|
h 02/29/16
Dáma Lovag Erdő...
Szép magyar hazám
Változatos tája
Síkság,dombok ,hegyek világa
Van-e még a világnak szebb virága
|
Idővel sem törődve itt
vagyok kettesben veled,
szótlanul követem a szemed,
szád hús-piros ívét
keresi a szám--
kezem minden rejteked.
|
Vannak ilyenek.
Egész életükben szeretni
Csak egyet képesek.
A sírig.
Mindíg csak egyet.
Ezért az egyért, minden kínt
Elviselnek.
|
Bordás barázdák között,
puha lábú szellő poroszkál.
Szőlő munkások rög-barna
kezén—kapás vállakon
bandukol velük haza a
csillagösvényt követő nyár.
|
...egyszeri és megismételhetetlen...
|
szo 02/27/16
Mezei István
Mint kivégzőosztagot vezénylő tisztek,
Szaporodó évek, tizedelő ikszek,
Húszasok, százasok, vénülök veletek,
Álnok közömbösséget sosem tisztelek.
|
Leesett az ég minden könnye
a zsibbadt emberi közönyre –
siratóének búg a tájon…
|