Fehér falak, fehér ágyak közül
jutott egy nekem is.
Itt fekszem lázasan, betegen,
Nyögés és jajszó a kórterem.
Három óra, ó mikor lesz reggel?
Jön a mentő, több van egy beteggel.
Kezd világosodni, lassan már virrad,
Próbálok aludni, hogy felejtsek kínt, bajt.
Vizsgálatok jönnek sorba: röntgen, EKG.
Engedéllyel naponta már csak egy kávé.
Mert magas lett a vérnyomás, a pulzus,
A kettő, vagy a több kávé az luxus.
Elmentél kedvesem, otthon vagy egyedül,
Tudom, rossz nélkülem, érzem itt legbelül.
A szemem könnybe lábad, nagyon féltelek,
Minden gondolatom tiéd, kicsi életem.
Meggyógyulok, ne félj, a láz már nem éget,
Együtt leszünk, és leküzdjük ezt a betegséget!
Bízzunk ebben, ad az Úr reményt és hitet!
Boldogok leszünk újra, és várjuk az ünnepet!
Biztos vagyok benne, hogy így lesz nemsokára,
Hiszen mi tudjuk: a remény hal meg utoljára!
Nyírbogdány. 2016. november 22.