Szárnyal a lelkem, szakad a hó, 
Nyugalmat adó hótakaró. 
Egybeér ég és látóhatár, 
Szűz ruhát öltő mennyei táj. 

Zöld fenyők subája hófehér, 
Egy álomvilággal is felér. 
Szerelmem ó, havas természet, 
Boldogság csodálni így téged. 

Csücsül az ágon sok kismadár, 
Várja, hogy kész-e a reggeli már, 
Sürögve, forogva csipeget, 
Élvezi a téli életet.