Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Peti telefonál a Mikulásnak

Adalberto
Adalberto képe

 

Volt nekem egy kicsi barátom Peti. Már nagyon várta a Mikulást. Igaz nem tartozott éppen a legjobb kisfiúk közé.

Szinte nem telt el egyetlen nap sem, hogy nem követett el valami csintalanságot.

Édesanyja szomorkodott is miatta sokat. Esténként azzal riogatta fiacskáját, hogy a Mikulás csak virgácsot hoz neki. Rossz gyerekek nem érdemelnek mást.

Peti mindezen csak nevetett, s magabiztosan mondta édesanyjának:

─ Majd megbeszélem a Mikulás bácsival, hogy nekem is hozzon sok – sok ajándékot.

─ Hogyan beszéled meg vele, hiszen a Mikulás messzi északon él, és onnan figyeli a gyerekeket hatalmas távcsövével. Amelyik kisfiú vagy kislány nem fogad szót szüleinek vagy rosszalkodik, azt beírja a könyvébe. Ezek a gyerekek nem kapnak ajándékot, reggel a cipőjükben virgács lesz csoki és cukorka helyett.

─ Akkor is én majd megbeszélem vele. Felhívom telefonon, és megkérem, hogy a csokin és cukorkán kívül hozzon nekem egy szép, piros tűzoltóautót is.

─ Legyen szerencséd! – mondta mosolyogva az édesanyja. – Most pedig aludj, mert mindjárt reggel lesz és menni kell az oviba.

Peti édesanyja azt hitte fiacskája másnapra elfelejti, amit mondott, hogy telefonál a Mikulásnak. Ez csak olyan gyerek beszéd volt.

Pedig a kisfiú komolyan gondolta. Amikor délután hazaért az óvodából alig várta, hogy egyedül lehessen a szobában, ahol a telefon volt.

Szülei valamit csináltak az udvaron, nagymama szunyókált a fotelban. Nem is lehetett volna jobb alkalom a telefonálásra.

Fogta a készüléket, és ahogyan látta a felnőttektől, tárcsázni kezdett.

Eleinte csak búgó hangot hallott. Már azt hitte senki sem szól bele, amikor váratlanul egy rekedtes, öreg hang kérdezte:

─ Haló, ki beszél? Ez a Mikulás háza.

─ Haló! Mikulás bácsi, én vagyok Peti a Fülemüle utcából.

─ Te vagy Peti? Mondd csak, mit akarsz? Nincs sok időm, a krampuszaimmal pakolom az ajándékokat. Nemsokára útra kelünk.

─ Tetszik tudni, Mikulás bácsi azért hívtam, mert meg szeretném kérni, nekem is hozzon sok csokit, cukorkát és egy piros tűzoltóautót! Virgácsot ne tessék a cipőmbe tenni!

─ Csak ennyi? – kérdezte csodálkozva a Mikulás. – Ha jó kisfiú voltál, akkor nem is kapsz virgácsot. Vagy talán nem is voltál jó? Na, lássam csak a könyvemet, mi van beleírva rólad?... Peti a Fecske utcából, ez nem te vagy, Petra ez meg egy jó kislány, ő kap egy szép beszélő babát, Peti, Peti a Fülemüle utcából… Igen már megvagy. De mi ez itt? Nézzük csak meg jobban! Tavasszal meghúztad szegény macska farkát és kinevetted. Ez bizony nem szép dolog. Hoppá! Nyáron meg nem segítettél nagymamádnak, pedig szegény megkért, hogy öntözd meg a virágait. Ez már éppen elegendő, hogy virgácsot vigyek neked. De nézzük csak tovább! Igen őszhöz is van valami beírva. Édesanyád megkért rá, hogy vigyázz az új cipődre, de te oda sem hederítettél, estére a szép, új cipő úgy nézett ki, mintha már ezeréves lett volna. Peti, te nagyon szófogadatlan kisfiú vagy. Nem érdemelsz mást, mint egy jó, nagy virgácsot. Ilyen rossz kisfiúval még pályafutásom alatt nem találkoztam. Ne is reméld, hogy virgácson kívül kapsz valamit is.

─ Drága Mikulás bácsi – könyörgött Peti. – Csak most az egyszer tessék megbocsátani. Ígérem, ezentúl jó kisfiú leszek. Mindig segítek a nagymamámnak, szüleimnek szót fogadok, a cica farkát sem húzom meg többször. Csak most az egyszer még bocsásson meg nekem!

─ Ugye most könyörögsz? Előbb kellett volna ezen elgondolkodni. Nem is tudom, mit tegyek. Kicsit sajnállak is meg nem is. Ha nem látnám, hogy krapuszkáim, milyen nagy kópék, bizisten, csak virgácsot kapnál. De nap, mint nap látom, milyen nehéz jónak lenni, ezért most az egyszer megbocsátok, ha tiszta szívedből megígéred, hogy jó leszel.

─ Igen, megígérem – örvendezett Peti. – Mindig nagyon jó kisfiú leszek.

─ De ha becsapsz, akkor visszaveszek tőled minden ajándékot. Megértetted?

─ Ígérem – válaszolta a telefonba Peti.

─ Most pedig mennem kell – mondta a Mikulás. – Nemsokára indulunk a krampuszkáimmal a szarvas szánon. Ne feledd, mit ígértél!

─ Nem fogom elfelejteni – mondta és udvariasan elbúcsúzott a Mikulástól.

A következő napokban szülei, és a nagymama nem értette, mi történt Petivel? Mi ez a nagy változás? Minta gyerek lett belőle. Mindig segített, szót fogadott, vigyázott a ruháira, de még a macska farkát sem huzigálta. Pedig az kedvenc szórakozása volt.

Egészen más kisfiú lett belőle.

Mikulás előtti este Peti odabújt édesanyjához és a fülébe súgta:

─ Édesanyám, telefonon beszéltem a Mikulás bácsival és megígérte, hogy kapok ajándékot, ha jó leszek. Ugye jó voltam?

─ Igen, kisfiam, jó voltál – mondta a nő és megsimogatta Peti kobakját.

Rovatok: 
Mese