„Bizonyára Te is hallottál a turáni átokról.”  - kezdett mesélni az öreg kántortanító. „Persze, ennek annyiféle változata kering a nép között, hogy elmondani is sok lenne. 

Nap ragyog a réten,
minden csupa fény,
a tündöklő égen
szivárvány a szél.

Bámulatra méltó a mustármag hite,
a tű fokába szorult tehetős teve,
az öröklét záloga pár őszinte mise,
mit akarhat itt egy novemberi fecske,

A tél-nyúzott csendben,
erdő fája reccsen
--ijesztő ostor csattanás!

    Annus rettegett attól, hogy véletlenül az utcán, ismerőssel találja magát szemben.

Szél szalad az égen,
mosolyog a táj,
kék szemed fényében
virgonc a határ.
 

Gólya madár,gólya madár
De hamar haza jöttél
Nem a meleg vár itt rád
Ha nem hosszú hideg tél !
Fagyos itt a szív, a föld is
Elbúvik a kis állat is
Nem hallod a cinke szavát
Szomorú élet vár itt rád !!

Madárka ha röppen
zizzen a faág,
dalra fakad közben
az egész világ.
 

Rövid hallgatás után a pásztor vette át a szót:

  Míg a csordával voltam, nekem is eszembe jutott egy eset, amit egy dobóruszkai barátomtól hallottam. Te diák úr, bizonyára többet tudol Dobó Istvánról a híres egri várkapitányról, mint én.

Ülök a téli csendben
Rám terítette palástját a téli nap
Még egy madárka sem rebben
Némaság fogva tart

Mindig is jól tudtam, és már tudni fogom,
a rossz kompromisszum ellenem fordulhat.
Egyedül maradtam, kitől vegyem zokon,
irigylem röptét a vándormadaraknak.

     Annus, mikor Hamburgban a New York-ba tartó hajók időpontjáról érdeklődött , igyekezett angolul beszélni, - mivel németül nem tudott,

Hajnali fény csacsog,
az égre kék kalapot
rakott a jó Isten,
kabátban a szél libben.

   Hajdanán, amikor még öregapám is csak pendelyes pulya volt, történt az alábbi eset:

Volt is, nem is egy falu. Egyszeri falu volt, ahol az egyszeri emberek laktak. Nagyon magának való népség volt ám!

Rád-szabott szeretésemben
követ ötven év tüze, varázsa.
Ráncok takarják már arcomon
az éveket, szívem lakatja alatt

Minden dallam bennem él,
szüntelen öleli lelkem,
még a szél is az enyém,
vágy hajol a végtelenre.
 

Ne hagyj itt Testvér,megfagyok
Segíts felállni,mert meghalok
Szóltak a könyörgő hangok
Don kanyarba áldozatnak vitt magyarok

Tizenhat halott, pedig mind élni akart.
Tépett kirakat, szörnyű üzenet.
Véresek a cserepek Tört üvegablak.