Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

A 21. században élek

Bársony Róbert
Bársony Róbert képe

2525-ben talán minden más lesz
De most a 21. században élek
Meadows függvénye szétesést sejtet
Életterek omlanak, újakat keresnek 

Szűkös, gyöngülő nekünk már e bolygó
A növekedés határait réges-rég elértük
Mégis mohón hadakozunk,
szélmalmokat hajtunk.

Komló erdejében lágy dombok között
Kis szobában, ahol felcseperedtem
Oda mindig visszavágytam, visszatértem
Nem homályosított és vakított el soha

Pécs és Budapest csillogása
A profithajkurászók stresszes
Az újgazdagok kevély, számomra üres világa.
Ablakomból a pókhálót mindig lehalászva

A hatalmas fákat ismét megcsodálva, imádva
Gyémánt lelkű, drága anyukámat már nem találva
De angyali lelkét sosem elengedve, elfeledve
A rohanó időt lelassítva, majd visszarévedve

Az elmúlt pillanatokat gyakran visszaidézve
könnycsepp szökik bús, megfáradt tekintetembe.
Eltávozott apámat is 27 éve
Hiába várva, hiába remélve

Mi maradhat még nekem
Üresség nélkülük a jelenem
Mindig csak remélve, reménykedve
Hideg temetőkben gyakran feltöltődve

Sóhajok közt az elmúlt időket kutatva, keresve.
Merj időnként megállni, megpihenni
A rideg tömeget folyton nem követni
Szokásokat, skatulyákat felrúgni, elfeledni

Pénzt, szerelmeket folyton nem kergetni
Ezáltal a mohóság csapdájába nem esni
Csak kis családodra koncentráltan éldegélni
Rájuk figyelni, beszélgetni, tartalmas életet élni

Valódi és vélt szerelmeim ősi ablakába
Még mindig feltekintek arra járva
Megszólítani őket sosem mertem
Így már meglátni árnyékukat sincs esélyem

Végtelen küzdelmeim során
Megmásztam a rideg bércek csúcsát
De oda már csak egyedül juthattam
Számtalan szerelmi bolyongásom közepette

Nem akkor lettem boldogan kiteljesedve
Mikor ezer virágot leszakítottam dideregve
Hanem mikor egyszer megleltem csillagocskám
Kit nekem szánt a végtelen térben

Itt és most az elillanó időben
A sorsom a lehetőségek tengerében.
Valódi értékeket csak azokban találtam
Kik valóban közel álltak hozzám, kitartottak

Sosem felejtem könnyeimtől elhomályosultan
Drága szüleim: Édesapám,  Édesanyám…
Ha még nem késő  te is imádd szeresd őket
Ha itt az idő gyújts értük gyertyát, ahol teheted

Ők halálodig benned élnek és veled mennek.
Rég látom, hogy görbe fényekből áll a világ
Az árnyékok sejtelmes, apró éjjelek
A délre tartó út fölött lámpák lógnak,

Mint elvek az érzelmek felett
Hazamenni még bőven van esélyem
Mégis már következnek a hidegebb évek
Tekintetem őrzi végleg

a láthatatlan fájdalom ritmusát.
Mohó diktátorokkal, jellegtelen kiskirályokkal
Erkölcstelen haszonlesőkkel, páváskodókkal
Sosem tartok, rájuk sem nézek,

Bólogató érdekemberek sokat remélnek
Nem olvadok közéjük, félrevonultan élek
A lehetőséget megadom kaméleon lelkű férgesenek
Velük nem vegyülve, ellenérzek, amíg csak élek.
A kék fényt nem feledem, úgyis visszatérek!

Rovatok: 
Vers