Holle anyó megrázta hóval telt dunnáját, 
S milliónyi hópehely az égből alászállt. 
Sűrűn szitált, takarót borított a földre, 
Fagyott hátát mindenütt vastagon befödte. 

Puha álmot bocsátott bokrokra és fákra, 
Jéghideg leheletét a tavakra zárta. 
Habfehéren tündököl, merre nézek minden, 
Mesevilág ez nekem, felvidul a szívem, 

Amikor a hófehér, havas tájat látom, 
Boldog vagyok és vidám, ez az én világom!