Rég látom, hogy görbe fényekből áll a világ
az árnyékok sejtelmes, apró éjjelek

az autópálya fölött lámpák lógnak,
mint elvek az érzelmek felett

a pénz rabigáján átnézve
tündérkert tárul ki és kikelet

a mohóság csapdája folyton kísérget,
lerázni őt hatalmas élvezet

hisz sok áldozata nyüszít, vergődik
nem értik ezt, mert eltévelyedtek

hisz a becsület szívet melenget
a Zengő csúcsán éppúgy, mint

a szerelem szárnyán a végzeted.