Én már ott tartok, hogy a Mazsihisz kötekedését a kormánnyal szinte kaján örömmel nézem.

Egyszer egy nevesincs városban, de történhetett volna a ti városotokban vagy falutokban is, élt két nagyon rossz fiú Ferkó és Gyurkó.

Erdős Anna:
2OO2.év .Választások.

Amikor az Édesanyám meghalt, magamra maradtam. Sétálni indultam, magam sem tudom merre mentem, csak ne legyek otthon egyedül, azért.

Most, e csendben is népes éjjelen,
még ég, hajt az ifjonti szellem,
és a vágyam sem hűlt ki tűztelen,
Te is itt szuszogsz halkan mellettem,
fenn csillagnyalábos a végtelen,

Veszélyben a HAZA!
KIÁRUSÍTJÁK!
A nép veszi súlyos árát!

Szonett

Ajkad serlegéből csókodat iszom,
a keserű bánatot elűzzük bujdosásra
én és Te Éva megtéved leánya,
kerül bennünket a magány, az iszony.

Hetvenedik tavasz eljött
Mint a többi egymás után
Ki gondol itt a korra
Hisz lelkem még fiatal talán

Verseket rólam hiába kerestek,
ezért dalolgatok magamról nektek,
ősszel is kinyílok kéken, feketén,
fűszernek adom narancsvörös bibém,

Nem történt csoda, de tizenkilenc éve egy szeptemberi napon megjelent szobor alakjában, bronzba öntve a somogyvári bencés apátságot alapító szent király, I. László alakja.

Ébren, álmodva szeplőid számolom,
azon a nyáron, mely nem volt szeplőtlen,
drága titkaid ismerője lettem,
éreztem, hogy örökre eldőlt sorsom.

Befejezés 

A fagyott part nekem tavaszról mesél,
már olvad a jég akár női szeszély,
de merev a világ e száguldásba,
kihalt még a táj és az összes utca.

Két dudás ül a csárdában,
ölükben a bőrduda,
fellépésre hőn áhítva,
hogy több legyen a guba.

Derűsen mosolyogva érkezett Jusztika, pár csinos ápoló nővel, és néhány nem éppen bizalom gerjesztő kigyúrt alakkal. Valószínű, nem falubeliek lehettek, mert nem volt ismerős egy sem köztük. - Még egy kis türelmet uraim, mindjárt nyitunk, szolt Jusztika néni.

Mit számít, hogy az idő rég kifosztott,
ne keseregj azon, mi is volt hajdan,
a tarsolyodban teméntelen kincs van,
becsüld magad, ha nincs is magas posztod.

Kerül az álom, talán már fél három,
köröttem szinte fáj már a gyűrött éj,
kivetettem kék tengerébe hálóm,
nyugalmat találnom benne nincs esély.

PÁLYÁZAT!  
Ezen írásommal Zsuzsika felhívásának kívánok eleget tenni. Fogadjátok jószívvel, ahogy írtam.

Szeretettel: Zoli