Halovány sugárral kel fel a nap
Szőlőtőkék ködpárába úsznak
Sűrű pára lepte el a tájat
Köszön a szőlő a hajnali sugárnak

Napsugár a hegyoldalt színesre festette
Rásimul a pára a szőlő levélre
Fürdik a napsugárban a szőlő fürtje
Sárga-barna leveleket a dér megcsípte

S mint,ha a hegyoldal egyre mozdulna
Ellepi a szőlőst a szüretelők hada
Telik a hordó az édes szőlőlével
Zeng a hegyoldal szüretelők énekével

Ó te napsugár,te föld mit adtál nekünk
Lesz kenyerünk s jó borunk ,vígabb énekünk
Tele a puttony,telik a hordó
Van itt bőven szőlő fehér és bordó

Gyűlik a must,jó a fok száma
Borára gondol,örül a gazdája
Lesz itt szüret után finom lakoma
Pedig szűk esztendőt hozott  a borok királynéja

Nehéz munka után,perdül a tánc
Száll a víg ének a hegy oldalán
Ó milyen szép ez az ünnep,örül az ember
Köszöni Istennek,hogy szőlője termett

Vörösen izzik a nap elmenőben,s eltűnik a fénye
Mint,ha köszönné a szüretelőknek,jó a kedve
Elcsendesül a tájék,köd száll a tájra
Hordókban a termés,örül a gazdája

2O14.O9.3O.Mosonmagyaróvár
/ajánlás : László öcsémnek/