2.

A telephelyre érkezve a kapus felnyitja a sorompót,  kihajolok a letekert ablakon, köszönök.

Először a benzinkúthoz gurulok, megtankolok, hogy reggel mindjárt indulhassak, majd a telephelyen beállok gondosan tolatva a kijelölt helyemre.

Kiszállok, körbe járom a teherautómat, megnézem a ponyva elég feszes – e,  nem e lazult meg valahol, nincs e rajta esetleg szakadás?

A kerekeket is ellenőrzöm, cipőm orrával megrugdosom, jó, elég kemények, majd felhajtom a motorháztetőt. Leveszem a platóról a szerszámos ládát, kiveszem belőle azt a kis dobozt, amiben a kulcsok, csavarhúzó, és a fogók vannak.

Van néhány csavar ami fellazulhatott, hallottam azt az apró kis rezegő, zörgő hangot még járt a motor, mivel sokáig nem volt forgalomba a gép, valószínűen azért. 

Megtalálom, a kulccsal meghúzom szorosra.

Éppen végzek, leszállok a szerszámos ládáról,  hátra nézve megpillantom, valaki áll mögöttem,  figyelte, mit csinálok.

Köszönök, visszaköszön, kezet nyújt, ő az idősebb.

- Jó estét!  Bemutatkozik, csak a Józsefet jegyzem meg, és bemutatkozom én is.

- Ugye szólíthatlak Ferinek, kérdezi?

 –Természetesen, válaszolom.

– Én meg nem bánnám, ha Jóskának hívnál,  így szoktam meg.

- Az idősebb jogán ha felajánlhatnám, a közvetlenebb kollégák közti hangnemet?

Néz rám kérdő tekintettel.

 - Szeretném, ha tegeződnénk, úgy egyszerűbb társalogni.

 Kezet nyújt újra.

 - Szevasz Feri.

– Szevasz Jóska. Fogadom el a jobbját.

 - Feri, ha nem veszed tőlem okoskodásnak, mutatok valamit.

- Legyél szíves azt a kis csavarhúzót add ide, nyújtja a jobb kezét felém.

- Állj ide mellém, hogy lássad!

Sorban leszedi azokat a kis gumicsöveket a csatlakozókról, belepiszkál a csavarhúzójával, majd egy erőteljeset belefúj,  úgy illeszti vissza őket.

- Olyan ez, mint amikor az ember kifújja az orrát, mindjárt jobban kap levegőt utána.

- Az autó meg, meghálálja, majd meglátod, húzni fog.

- Bármikor, ha valamire szükséged van, szólj.

- Köszönöm szépen, válaszolom. - Igazán hasznos a segítséged.

– Á semmiség, természetes, válaszolja.

- Te még fiatal vagy, majd ha annyit vezetsz, mint én, tudni fogod.

- Na további szép estét, köszön el.

- Jó estét, viszonzom a köszönését.

Így ismerkedtünk össze Jóskával. Esténként a telephelyre érkezve, még a szokásos teendőimet végeztem észrevettem, figyelt engemet.

Sokszor mintha kitalálta volna még a gondolataimat is, odajött, segített, mutatott valamit. Hamar rájöttem, óriási felhalmozott tudással tapasztalattal rendelkezik!

Rengeteget látott a hosszú évek során, s ezeket elraktározta.

Az utolsó csavarjáig minden porcikáját ismerte a teherautójának. Mindig tudta, mikor és hová kell nyúlnia.

Nem utolsó sorban, ami szóbeszéd volt a sofőrök között, megszállottként szerette, imádta a szakmáját, és az autóját.

„Szürke Bellának” becézte, de hogy miért? Azt senki sem tudta.

folytatás következik