...elmentél...

Ezen verset tisztelt, szeretett barátomnak, Borsos Mihálynak ajánlom szeretetem, megbecsülésem jegyében, egy meleg kézfogással!

Ó hogy kezdjem levelem
Hogy írjak neked kedvesem
Mily szép szavakat tudnék írni
Minden szó kevés,amit szívem tud adni
 

Szép, ringó tested nekem alabástrom,
ahogy sétálgatsz a forró partokon,

Egy kedves barátunk írása, ami tallózgatás közben kezem ügyébe került...

Árad a szó, de megmagyarázhatatlan,
már, ami odakinn és most odafenn van,
a semmi grasszál a néptelen falvakban,
csak ő tudja még, ki és hol lakott hajdan.

Drága Zsuzsám!

Ó drága kikeleti napsugár
Ragyogj,ragyogj végre már
Várom már erre száll
Egy szép hangú ,boldog madár

Csillagok magánya lángol messzi, távol,
bennem régi lázak dúlnak, dideregnek,
nem feledkezhettem meg arról a lányról,
​ki iránt a vágyam most is mohó, eretnek.

Zsuzsanna

A folyó andalgott
Míg szívem hallgatott
Hallgatta a madár énekét
A méh döngicsélését
Hallgatott egy hívó szóra
Merengtem a csend magányban
Hogy nyílik a tavi rózsa

Ha eszembe jut így február közepén,
szinte látom arcát, utca kövezetén.
Megcsillanni sötét, szürke  bazalt hátán
párafolt imbolygó andalító táncán. 

Szonett

Utánad jártam egykori parkokban,
látni a feszülő matrózblúzodat,
hogy piheg a szíved a kebled alatt,
az éjszakákon e percekre vártam.

...nyuszi puszi is jár mellé...

Élt az egyik Isten háta mögötti kis falucskában egy öreg paraszt ember  - Pista bá' -  aki hallatlanul „bölcs” mondataival minden alkalommal mosolyra késztette mindazokat, akik éppen a környezetében tartózkodtak. Nem volt olyan falugyűlés, hogy ő fel ne szólalt volna.

Az élet, sok érdekes történetet ír. A legemlékezetesebb számunkra, ami velünk történik meg. Így jártam én is...

Lénárdos haiku

De olyan jó, a gyerek, ha már labdázik
veled. A mosolyt tanítottam én,
mint Schubert dalát, lágyan. A lélek táncát

Dalolok én neked akácvirágzásról
Szépen szóló madár vidám daláról
Dolgos méhecske virágporzásáról
Akácfa virág bódító illatáról