Jaj szél,te vad,nyugati szél
Miért fújsz,oly kegyetlen lettél ?
Már gyermekkoromban fújtad harsonád
Elűztél fővárosba,majd tovább !

Délre,napfény városának mondták
Mégis végig nyargaltad sugárútját
Tépáztad a fák koronáját
Gyökerestül dőltek,levél sem maradt,fájt

Sorsom üldözője lettél !
El,majd haza fújtál,úgy kergettél
Megbántad-e mit vétettél ?
S,most itt vagyok !

Vad crescendóiddal zörgeted az ablakokat
A sorsom elől el nem futhatok
Ne űz tovább,viharokat ne küldj hozzám
Csapkodod vadul ajtóm,de megállj

Fáradt vagyok,lelkem kifáradt már
Pianóban hallgatom,mit mesélsz
Hogy nagyobb vihar jön még ?
Én a csendre vágyom,megpihenni !

S nem a te vad zenédet hallani
De hallom elcsendesül erőd,szavad
Nem vered már ajtómat,ablakomat
Vagy egy nagy viharelőtti csendre vársz?

Hogy azután elhozd nyugat orkánját ?
Szűzanya szobra ismét megvéd engemet
Hiába kergetsz,jégesőt,vad felleget !
Csitulj már szél,sorsom ostora !

Vagy hozd el az örök csendemet
Engedj el,ne kergess engemet,
Mert a fáradt öreg szív megreped !

2O14.1O.O5.Mosonmagyaróvár
kép...net..