Csaknem egy órán keresztül ömlött vigasztalanul a monszunszerű vízözön, majd csökkenni kezdett. Lassan láthatóvá lettek az esőcseppektől keletkező apró koncentrikus körök, s ritkulni kezdtek a kisimuló víztükrön.Elállt az eső, de az ég komor szürke maradt. Olyan volt mint a nehezen vigasztalódó durcás ember, aki nem akar derülni semmin sem.Na,  most már ideje lenne szétnéznem. Mielőtt kiszállnék, eszembe jut Jóska intelme.
-  „Minden helyzetre találsz megoldást az autóban.”
     Felhajtom a mellettem lévő mű bőrülést, kutakodva az ott levő alkatrészek, holmik közt, az alján megtalálom a gumicsizmákat. Kicsit nagy  tapasztalom, felhúzva a lábamra, de az a fő hogy van! Óvatosan kinyújtom a kezemet a kinyitott ajtón, száraz marad. Elállt, hála az Istennek.  Lassan csúszom le az ülésről a kormányba kapaszkodva a jobb kezemmel, a ballal az ajtót markolom. Beletoccsanok a vízbe, bokáig merül a gumicsizma. Körbe járom az autót. Na jól benne vagyok a lekvárba! Előre lépdelek, nézem az utat, az az tapogatom a lábammal. Na erre talán mintha kissé keményebb maradt volna a talaj, nem merül el úgy a gumicsizma, érzem jobban tart. Örömmel látom, ott kicsit előttem, néhány vesszőnyaláb kévébe kötve hever. Felveszem, és az autóhoz érve, felteszem őket a plató sarkába. Ez még jól jöhet. (Jól bizony, későbbi megmenekülésemet köszönhetem, ezeknek a kévéknek!  Visszaülök a volánhoz, a lábaimat kilógatva lehúzom a gumicsizmákat, visszahúzom a cipőimet. A száránál fogva egymáshoz csapkodom a csizmákat, hogy a sarat leverjem róla. A másik oldalra magam mellé helyezem őket,  biztos vagyok benne, szükség lesz mégrájuk. Elfordítom a slusszkulcsot. Bella egy pöcre indul. Kiengedem a féket, sebességbe teszem az autót, finoman rátaposok a gázpedálra. Elindulok, lassan egyenletesen, a küzdelem elkezdődik.
- Most mindent bele Drágaságom! Most tényleg csak ketten vagyunk, és csak egymásra számíthatunk, - szólok hozzá akaratlanul!           Lassan, egyenletesen, imbolyogva, csúszkálva gördülünk, a csaknem tengelyig érő sárban. Meg – meg csúszik a tehertől a sárban a gép. Csaknem keresztbe fordul, ahogy kipörög a hátsó dupla kerék, gyúrva, gyömöszölve, hátra hányva a sarat. Erősen markolom a kormánykereket, sikerül egyenesben tartanom. Ahogy ellentartok, nehogy keresztbe forduljon alattam a teherautó, már szinte kitépi a kezemből a volánt, olyan erővel akaszt meg valami! Az ajtót kinyitva nézek hátra, ösztönösen gázt adva, látom, ahogy kapar a hátsó kerék! Forog, nagy foszlányokban repül a sár hátra, de állunk, egy centit sem haladunk előre. Kezd elfordulni oldal irányba az autó, himbálva, riszálva, a hátsó felépítményt, a rakodó teret. Megállok, hagyom járni a motort, cserélem a cipőt gumicsizmára. Kipattanok, a sárban cuppogva nehezen lépkedek.  Vigyáznom kell, nehogy a sárban ragadva kilépjek a csizmámból, olyan két számmal lehet nagyobb, mint az én lábam. Hiába, nagy lábol él az én Jóska kollégám.  Elkeseredve látom, nagyobb a baj, mint belülről láttam. A tengelyig merülve felült a sárban a teherautó. Kikaparta maga alól a talaj keményebb rétegét, csak pörgött üresen a levegőbe a kerék, kapaszkodás nélkül.  Mivel ez még régebbi gyártmányú autó, nincs rajta csörlő sem, amivel ilyen esetekben ki tudja magát húzatni a sofőr,  arra meg hogy valaki rám találjon, ilyen ítéletidőben, kevés esély van. Mit kellene tennem, töröm a fejemet?
        A rakodó felület alatti rekesz ajtaját kinyitom, ott a pótkerék mellett, belekukkantok, kiszedek, megnézek mindent, ami benne van.  Találok néhány nagyobb darabra szabott, vágott ponyva vászont. Előszedem, felrakom a platóra, a vesző kévék mellé, hátha még hasznát látom. Készen az új terv! Először, valahogy erről a pontról, el kell hogy mozduljak, ez a legfontosabb,  a többit majd meglátjuk csak ez meglegyen.  Visszaülök, újból cipőcsere. A gumicsizmát nincs időm most megtisztítani.
- Bocsánat Bellácska, -  de ez most szükségállapot.
     Rükwerzbe teszem a teherautót, elindítom, gázt adok. Felbőg a motor. Visszafelé pörög a kerék,  szinte csak centiket mozdul hátra, de kimozdultunk a holtpontról! Most visszaváltok, előre indulok el.  Érzem, ahogy mozdulnak a kerekek, fél métert gurulhatok, amikor megakadok újra.  Ismét rückwerz, megint néhány centi nyereség. Bella szinte rezonál, felbőg, erőlködik, majd elcsendesül újra, olyan mintha feleselne. Tompa búgó hangot hallat, amikor újra megakad. Pörög a hátsó kerék, hányja a nagy sárfoszlányokat. Megállok, na jó pihenjünk egy kicsit.

folytatás következik