sze 03/05/14
Mezei István
Mikor az idő már félig agyonvert,
alig van kockázat, eltűnik a tét,
mert az élet fosztogatja az embert,
és egyre szegényesebb a hagyaték.
|
Hol volt, hol nem volt, túl az Óperenciás – tengeren, ahol a kurta farkú kismalac túr. Élt egy király és ennek a királynak volt egy fia.
|
sze 03/05/14
Dáma Lovag Erdő...
Ó én édes Hazám
Hogy tudsz szárnyak nélkül repülni
Megcsonkított karod
Hogy tud átölelni
|
sze 03/05/14
Mezei István
Így, öregen az ember mennyit felejt,
a szívéből kiejt anyai mosolyt,
az emlékezet csak szakadt rongy és rojt.
|
k 03/04/14
Juhászné Bérces...
Márványlépcső, márványpult,
Dagad itt pénz, sok lenyúlt.
Lámpaerdő, fényözön,
Bábarcú őr, - nem köszön.
Csiszolt, fénylő kő alant,
Márvány hűti talpamat.
Frissítőn hűs az ájer,
|
Meseautós világ volt a régi, jobb helyen Hyppolit volt a lakáj, míg másnak egy talpalatnyi föld sem jutott. Aztán elszakadt a film, és a főgépész elmenekült.
|
az ég ma is álmos
csak egy madár száll most
ágról ágra
|
Az út szélén szalad, hosszú nyelvét nyújtva,
földet szimatolva, hangosan csaholva.
Megáll, előre néz, hegyezi két fülét,
farkát leereszti, úgy kémlel szerte – szét.
|
Rám köszöntött a mesék ideje,
év-téglákból folyik az építkezés,
a falakon sok a rés, repedés,
köntösbe bujtatott már az este.
|
A megszokott módon sétálgatok, lassan tempósan lépegetek, kezemet hátul összekulcsolom.
|
h 03/03/14
Dáma Lovag Erdő...
Ablakomnál csivitelnek
Mi baja a cinegéknek
Fészek üres, új a foglaló
Ki lesz benne a fészeklakó?
|

Önmagába fordult kör lett az életem,
sok Te helyett egyszer idegenné váltál,
de aki voltál, az lettél most nekem,
mert én jobban szerettelek a vártnál.
|
...Jancsi élt ötven évet...
|
v 03/02/14
Dáma Lovag Erdő...
Ó, hol a szíved Magyarország?!
Hol a boldogság vár ránk?
Budapest vagy Dobogókő?
Csak ne mossa könnycsepp eső
De látom bizony könnyed hullik
Bánatod az csak nem múlik
|

Kacéran mosolygott a sarkon egy kokott,
és mint, ahogy ilyenkor az lenni szokott,
egy nagy ágyat kerestek legott és gyorsan,
de pár hétre múlva kiderült, hogy baj van.
|
Versmorzsa
|
szo 03/01/14
Mezei István
Versmorzsa
|
szo 03/01/14
Dáma Lovag Erdő...
"Nagyreményű ország" írta róla Jókai
Hatalmas sziklák, s tenger mosta határait
Hol a turulmadár a hegytetőn megpihent
Fáradtan szelte át a végtelent
|
Még nem ért véget ez a nagy körmondat,
nem tudom, milyen jel lesz majd a végén,
magamban válogatom a jót, rosszat,
odakinn járni nekem nem nagy élmény,
de most az egészet újra leélném.
|
p 02/28/14
Dáma Lovag Erdő...
Beteg szárnyait billegeti
Hangja az egekig száll
Hála imát énekli
Jön a tavasz nem soká
|