Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Illúzió 3

Marika Lovász
Marika Lovász képe

Dórikám küldött egy képeslapot. Akkor szokott ilyet tenni, ha valami fontosat akar mondani, de kamaszos szégyennel, nem mer a szemembe nézni.

     Azt írja, képzeld mama, találkoztam a Soós Józsival. Már az is furcsa, hogy hogyan lehet ma ilyen neve egy fiúnak? Tiszta ciki! Azt mondja, hogy valójában Mihály József a neve, a két nagypapája után.  Nekem a Mihály jobban tetszene, mert az most kezd megint divatos lenni.
      Misi... helyes név nem? De ő a Józsit kedveli, egyrészt a papája után azt jobban szereti, másrészt meg pont azért, mert senkit sem hívnak így. Azt mondta, akkor hívjam Zsijónak, így megfordítva! akkor aztán nincs több ciki. Ebben maradtunk. Nagyon vidám fiú, szeretem vele múlatni az időmet. De anyu azt mondta, hogy be kell mutassam őt otthon, csak akkor találkozhatunk.
     Az apu tiszta egy ideg!  Olyanokat mond, hogy egy tizennyolc éves fiú éppenséggel már mást is akarhat, és igenis beszéde van vele.  Még én sem tudom, hogy máskor is akarok e vele találkozni. Most csak itt sétáltunk a parkban, és rólatok is beszéltünk. Te sem mondasz semmit, az ő papája sem mond semmit, mi történt veletek?  Úgy látjuk, kicsit szomorúak vagytok. Majd elmeséled?
     Megmagyarázhatatlan  vágy volt bennem és csak mentem utána. Hagytam magam sodródni az eseménnyel. Az eszemnek nem tudtam, vagy nem akartam parancsolni. Tíz év keserves fájdalma ellen dacolt a testem, ő irányított. Az örömforrás...az vezérelt! Mert leszakadt az ég! Villámlott. Mennydörgött. Ezer apró gejzír, mint megannyi kis tűzhányó ontotta a forró lávát.  Alkohol nélkül lettem  részeg, valósággal megsemmisültem...
- Hogyan legyen ezután? - Nem tudom. Nézd meg hol élek. Segíthet a döntésben. Eljött. Három napig maradt. Azt mondta, nem tudna itt élni.
-   Költözzél te hozzám! Neked kevesebbet kell változnod, ismered a városi életet.
-   Tudod kicsim, úgy van ez, hogy ilyen korban már nehezen változtat az ember, ragaszkodik a megszokott dolgokhoz. És én, ha nehezen is , de eresztettem új gyökereket,  amelyek közül néhány ,  összefonódott  már a vaskos régivel. Tehát maradok. Nem tudom elképzelni én sem, hogy visszamenjek a városba. Meg aztán a vágy is csendesedik, a szívem is öregszik.                                                                                                               
Szeretlek Dórikám.  Azt kell tudnod, ha bármi történik veled, amit nem tudsz megoldani, ide mindig hazajöhetsz. Érted? Bármi! Gyere haza!

Cseng a telefon.

A Józsi volt! Azt mondta: nem tudlak elfelejteni... Illúzió? Az hát! De nem bántam meg... Szegényebb lennék, de sokkal szegényebb, ha ez nem történt volna meg. 

És...talán majd a gyerekek.

Rovatok: 
Irodalom