Szonett

Már lazul a csont, a hús és az izom
karomban, de érzem, velem vagy Május,
a teleim jogán kijár még e juss
mielőtt rám borul végső alkonyom.

Van zöld füvem, kék egem, fény a habon,
most henyélj gyors idő, ne rohanj, ne fuss,
nem kell poros regény, a hamis rigmus,
tárulj ki nekem, ölelj át Balaton.

Meghátrál gyáván az álbölcs sötétség,
lesem a cseresznye piros gyümölcsét,   
harangszó hív esti Litániára.

Rabja maradok a Napnak a térnek,
bánat helyett már csak örömet érzek,
vártalak Május illat-orgiája.

2015. 05. 20.