Ő az én büszkeségem...
|

A Bucsin, fenyőillatos kedvében
hetykélkedik a meleget omntó nyárban
Gyergyó fölött jóistenes szépen
szállfenyők állnak őrt, zöldruhában.
|
Előttem, egy régóta idetévedt
vadkörtefa, fehér bokrétáját
|

A mi kis falunk végén lakott egy öreg néni. Nagyon szegény volt. Állandóan üres volt a kamrája, még az éhenkórász egerek is elpártoltak tőle.
|

Anyáknapjára...
|

Valami súgja szívemnek...
|
Sötét lepelt
borított ránk
az este.
Ráncos kezed
a kezemet
kereste.
Nem kell már csók,
vad vágy,
mely szédítő.
|
Egyik reggel, amikor nagymama felébredt, nem találta az ágya mellett a papucsát.
|
Gátlásaim rabláncát
széttörni képtelen vagyok,
|

Siroki hajnal
Ildikónak
|
Tisztelt Területi Egyeztető Bizottság!
Azzal a kéréssel fordulok a Tisztelt Területi Egyeztető Bizottsághoz, hogy családi pótlék ügyemben állást foglalni szíveskerdjenek.
|

Milyen sokféle csend van...
|

Az írás nagy felelősség...
|

Szegekkel kivert végitéletek...
|

Hol volt, hol nem volt, a kék üveghegyen is túl, ahol a kis kurta farkú malacka túr, élt egy borsó család. Apa, anya és a gyerekek.
|

Amikor elköszöntem tőled,
elmentem a szerelmeddel.
Amikor elköszöntél tőlem,
maradtál a szerelmemmel.
|

Ha fáj a szíved...
|
Ildikónak
|

Időm megáll és körbenéz a csend...
|

Ha majd egyszer öregnek látsz...
|