...szívesen adom...

Nekem nem volt kéjfényes Párizsom,
sem pompa, nagy eszem-iszom,
sem útlevelem, parádés konflisom,
csak ez mély-parazsú, bús-barna Bakony.

Lakodalomra készülünk,
Örvendezőn, vígan, 
Várjuk, is a  vőlegényt, ki iparkodik nyomban,
A kedves menyasszonynak,
Arca csupa báj, szíve,
Mint mindig, vígan kalapál.

...hala(n)dóknak...

- A szeretet nem nagy nyilatkozatok, hanem az egyszerű dolgok ok nélküli cselekedetei. Vagyis:

Így novemberben, az ősz végén
még nyomasztóbb az emberhiány,
már pár, fáradt napsugár is élmény,

A rengetegben Ábel. Bújik az árnyéka
fától a fáig. Oláh táncoltat.

...az én cirkuszom...

...közérdekű felhívás...

 Azt suttogják a diliben,
új osztály nyílik izben.
Zártosztály lesz a neve,
szójon ünnepi zene!

A véges a végtelen Isten két
kezének távolsága, az öröklét
a tét, odakinn ősz dúl, sárgul a rét ,
de tavasz temeti el rossz kedvünk telét

...fájdalmas négysoros...

Olvasóim már bizonyára unják, hogy mindig találkozok valakivel

Mint ki az élet- palackba
zárva a tömegben is árva
hozom magamban a drága
holtak titkát üzenetét

Orvosok, Isten vezetése alatt…

Akit szerettem, az kinevetett,
Ki csak engem akart, hűtlen
Lettem hozzá, így csapott le rám a végzet,
És a Mennyországot Pokolként éltem.
Egy állomáson közeledtem felé,

babaillatú a csend

Egy ízig - vérig romantikus versem a hőskorból.