egyszerre...

Tegnap este a Családi titkok című filmsorozatban egy fantáziadús 12-éves gyereket küldenek el idős rokonokhoz nyaralni.

Tisztelt Magyarerő!

Hívó szavatok hallottam. Jöttem.

Emeletes szürke ház, bolt íve alatt,
sugárút széles szalagja, messze szalad.
Zörögve csikorog kúszva, egy villamos,
érkezik búg alábújva, zsong dallamot.

esik eső
köd szitál
felhő mesél
szélben jár
 

Valamikor réges-régen a gyönyörűséges Bük hegység rengetegében egy hegy tetején állt egy kicsi vár.

itt a nyár hol a nyár
csak a szél szaladgál
végtelen messzeség
csuda szép csuda szép

Karjaiddal átfogtál,
Színekben játszottál,
Mást nem is akartál,
Engem választottál.

Itt élt köztünk,
tele szép reménnyel...

Már mindegy, 
hogy honnan hová.
Csak érjek el valahová.
Az élet kényszerképzet,

Oly puhán csókoltál,
Életembe színt hoztál,
Karjaid közt ringattál
​Vágyom rá, hogy izgassál.

Feszíts keresztre rút Világ!

Volt nekem egy drága, jó nagypapám. Jaj, Istenem mennyire szerettem őt! Gyakran töltöttem nagyszüleimnél a délutánokat, mikor édesanyám nem volt otthon, vagy valami más elfoglaltsága akadt. Ilyenkor mindig náluk voltam, és szívesen tébláboltam nagypapám körül, mert öreg szülém mindig tudott a nyelvemen beszélni.

...hogy lelkedet felrázzam...

Elérkezett a pillanat, amikor a család aprajával elindulhattunk jól megérdemelt szabadságunkra, Bogácsra.

Szájkosárral élünk, mint vad, veszett kutyák.

Még el sem mentél...

Egy kicsi baba születése alkalmából írtam ezt a mesét. Innen ez a kissé szokatlan, de szép leányka név.