Ejj!! Ez a Múzsa!!

Akarom hogy tőlem, általam legyél szép,
mint a távolságból felizzó reménység.
Melyben simogató, bíborló sugárként,
Örökkévalóba talál az égszínkék.

Óhajtom igazán, oly nagyon szeretném,
ha a pirkadatban ébredésed lesném.
Az ki fohászkodik, hitetlenül mereng,
még a hajnalcsillag horizonton dereng.

Érezlek, lélegzem, mellkasomban lüktetsz,
erek országútján száguldozik vérem.
Labirintusában megtalálni vélem,
llatos bimbóként, mit testembe ültetsz.

Vágyom rád, kívánom, várom minden percét,
óra mutatóját inkább kipányváznám.
Áhítva hallgatnám könnyed finom neszét,
miként az éterben járja tündértáncát.

Ölellek, átkarolsz, égi gondolában,
egymásra fonódva lágyan ringatózunk.
Olyan, mint az álom, szikrázva ég, pattog,
homályba mártózva végtelenbe süpped.

Boldogító gyönyör, útján együtt voltunk.