Hozzátok el házamba ma magatok,
hagyjátok most a hideg gyűlöletet,
ha az estémet mosollyal szórjátok,
boldogan ünneplek együtt veletek.
|
|
...váratlan vendég a bánat...
|
sze 12/18/13
Mezei István

Odakinn szerekkel mérgezik a földek
magukat, én kristálytiszta vízre vágyok,
az erdők tilalomfástól földre dőlnek,
elszórt magokban vajúdnak a talányok.
|
...hatvan év felett...
|
Este volt. A házunk ablakán át néztem a messzi fényeket. A hold sem ért el engem. A felhők eltakarták a távoli hegyek vonulatát, s még a fenyvesből sem hallatszott ide a nyugodni térő madarak
hangja.
December volt. A hó már megérkezett, és a csend öltöztette fel a fák ágain hintázó tűleveleket.
Az esti fények távolinak tűntek, mint minden az életemben.
|
Szonett 101
|
Az égtájak szeszélye hányszor becsapott,
Bár Isten szándékú volt mindig a szívem,
De a szememre deszkázták a vakablakot,
A nyekergő kordélyt is hintónak hittem.
|
Versmorzsa
Akár törzsét a
kéreg, télbe fagyva is
ölellek Téged.
|

Versmorzsa
|
|
Valamikor nagyon régen túl az Óperenciás tengeren, de még nagyon magas üveghegyen is túl, ahol a kis kurta farkú malacka túr, volt egy szép ország. Ennek az országnak volt egy királya, aki boldog szerelemben élt a feleségével.
|
szo 12/14/13
Mezei István
Ezt a versemet Zoli barátomnak ajánlom hálából, szeretetből
|
Ezt a versemet Mezei Pista barátomnak írtam, ajánlom, szeretettel...
|
Betlehemben, ahol született az Úr,
nem engedték be a házakba,
pedig kopogtatott. A hideg istállóban
ahol megszületett, állatok vették körül.
|
...pátosszal írnék...
|
Röpke rímek
|
...mostanában...
|
Átlépve poshadt pocsolyák,
Félre rúgok nyálkás rögöt,
Fogadom sorsom angyalát,
Menekülnek az ördögök.
|
...Uram add...
|