Fehér cipők sétáltak hajdanán
Hagyva nyomokat a lágy fövenyen
Zizeg és sziszeg a homok lazán
Betemetve minket is könnyeden

Tovább pergő apró emlékszemcsék
A kihűlt helyünkön haldokolnak
Arcokat mosolyt hiába keresnék
romló romok foszladozó holnap

Hallgat a kikötő is még messze
A nyár öblében pihen a hajó
A képzelet szabadon eresztve
Nincs egybevetés nincs mi mérvadó

A mindenség ingatag mérlegén
A feledés az egyetlen érték
Csak sétálunk a parton Te meg én
Az árnyékok szívünk elérték

Bezárt ajtón át is hallom szavad
Pár kósza gondolat leírt mondat
Mert a létünk fogságban is szabad
Nincs már hang csak ködök és pára maradt

A vízmoraj szól hozzánk beszél
Ezen a szakaszon már nincs veszély
Testünk zsebre teszi majd a szél
Egyszer így jár mindenki aki él

Homály utánunk homály előttünk
Utolsó nyomunk is végleg elvész
A táblákról sok betűt töröltünk
De legyen valaki legyen merész

Ki a végtelen partjáig kísér
És elmondja az élet mit ért.

2015. márc. 3.