Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Testvérek:József

Marika Lovász
Marika Lovász képe

József

Ő a legidősebb fiútestvérem. Bátyókámnak hívtam.   Arra emlékszem, hogy a legkisebb öcsém - az akkori szokás szerint - a nagy korkülönbség miatt

nem is merte letegezni.  A bátyám jó svádájú, fess legény volt. Nyilvánvalónak látszott hát, hogy egy módos gazda lánya szeretett bele.   Ez aztán sok bonyodalmat okozott mindkettőjük életébe, kezdetben. Eszti ángyi szülei, nem fogadták el, hogy az ő egyszem lányuknak, egy nincstelen, szegény legény legyen a párja. De hiába követtek el mindent a frigy ellen, a szerelmesek mégis egybe keltek. A harag akkora volt, hogy nem is lakhattak  a szülői házban.

Akkoriban még él itt egy , valaha szebb napokat látott zsidó lány, nagy házzal, és ő kiadta házának egy részét albérletbe a bátyókáéknak.

Itt született meg az első kislányuk, akit már kézbe foghattam,  megdajkálhattam.

Az unoka megszületése enyhíteni látszott a szülők rosszallását, és hogy többet tudjanak spórolni a saját házuk megépítésére, hát haza költözhettek.

József szintén a bányába dolgozott, mint minden egészséges férfi, hiszen a legtöbb pénzt ott lehetett keresni. Eszti ángyi nevelte a kislányt, és segített a földeken dolgozni a szülőknek, akiket hamarosan kuláknak kiáltottak ki  a téeszesítés miatt, ahova nem léptek be. Később mégiscsak beléptek a Tsz-be kis vezetői poszt igéretével, és lassan eltűnt a módos gazda, és a nincstelen család közötti különbség. A Tsz sok gazda sorsát tette tönkre, de ez  már egy másik történet. A bátyám tisztességesen dolgozott a bányában, villanyszerelést tanult, és szépen gyarapodott a pénzük a ház építésére. Mire második gyermekük megszületett, ők már az új házban laktak.

Kedves emlékem róla, hogy ha elment a házunk előtt, mindig betért egy percre, megnézni a mamáékat. Ő volt az egyetlen testvérem, aki ha elment a kocsmába kicsit beszélgetni a cimborákkal, meginni egy felest, a laposüveget mindig megtöltve jött el onnan. Hazafelé előttünk kellett elhaladnia, és már állt is meg a kapunkban, a laposüveget elővéve zsebéből a mamát kínálta, valamiféle édes alkohollal. A mamám szabódott, de bátyám nem engedett a kettőből, azt mondta annyit senki nem dolgozik, mint a mama, ez a legkevesebb amit megérdemel. Hát innia kellet egy kortynyit a mamának, hiszen azt a gyermeke hozta neki. A többit a feleségemnek viszem, mama, az is megérdemli. Az otthonunkat tisztán tartja, süt, főz, mos, vasal, a gyerekek patyolat tiszták. Állatokat gondoz, nevel, kapálja a kertet. Dolgos asszony, nem urizálós fajta. Megérdemli, hogy ő is igyon néha ilyen finomságot.

Egyszer tragédiáról jött a hír, baleset volt a bányában. Bátyókát áramütés érte. Sokáig feküdt a sportkórházban Budapesten, ahova Eszti ángyi gyakran jött meglátogatni, és több alkalommal nálam töltötte el azt az időt, amig a hazafelé tartó buszra várnia kellett.  Ilyenkor nekem is főzött, hogy valamivel elfoglalja magát. Kedveltem őt, azért is, mert ő volt az első felnőtt ember, aki megengedte nekem, hogy tegezzem. Azt mondta, most már elég nagy vagy, nem kell tovább magáznod,  de a kijáró tiszteletet  ezután is elvárom.

Bátyóka sokára ugyan, de fizikailag rendbe jött a balesete után, azonban többé a bányába nem mehetett dolgozni. A bánya rehabilitálta őt.

Feltalálta magát , szőlőt vett, présházzal, földet bérelt, azon az állatoknak kukoricát ,búzát termelt, és a levágott, vagy meghízlalt állatokat eladta. Szóval elfoglalta magát. Utazgatott . Eljött hozzánk is. Finom ebédet főztem, gombásat, mert tudtam, hogy szereti, ismerte a gomba fajtákat és gyakran töltötte azzal is az idejét, hogy gombászott. Szóval a tálalásnál történt, hogy kiszedtem a tányérjába az ételt, szólt, hogy már nem kér többet, de én jó háziasszony akartam lenni, és még egy kanállal megtoldottam, mire ő ráütött a kezemre. A döbbenettől megszólalni sem tudtam, és bár azonnal bocsánatot kért, ezt az esetet soha többé nem tudtam elfelejteni.

Tizennégy év után döntöttek úgy, hogy vállalnak még egy gyermeket, a két nagy éppen elkerült otthonról iskolai kollégiumba, így nem lett üres a házuk.  

A szőlőt annyira megkedvelte, azt mondta ott kint a hegyen szeretne  meghalni. Isten megadta neki ezt a lehetőséget.  Mire a mentők kijöttek, bátyám már halott volt. A történethez tartozik, hogy Eszti ángyi előbb halt meg, és ahogy mondani szokták, ő is utánahalt.

Az evangélikus temetőben nyugszanak, ha arra járok - mostanában egyre többször -egy-egy szál virágot mindig viszek a sírjára.

Köszönöm Istennek, hogy ő is a bátyám lehetett.   Élt hetvenkét évet.

Rovatok: 
Irodalom