Őszi csendben    
Rigó lesben
Füttyent egyet tova száll
Ágról,ágra ugrik
Földön szalad,meg,megáll
Rám néz,ismer már

Nálunk él a lombok között
Tölgyfán és a fenyőfán
Fészkét a tujára magasan rakta
Ágak sűrű zöldje eltakarja
Füttyent nekem,én is szólok
Az őszi nap szépen ragyog

Mondom neki ,jó hogy itt vagy
Füttyent egyet választ ad
Azután kettőt,hármat,négyet
Én jövök,most,ő fütyülget
Sárga levelek hullnak a fáról
Ő elrepül,de még füttyent
Vidám füttyel búcsút intett

Azt ígéri vissza jön majd máskor
Mikor jó kedve lesz a nap sugártól
Én csak bólintok neki
Ő már ezt nem várja ,nem figyeli
Visszavárlak te kis rigó
Fütyülésed hallani jó
Oly jó volt a szívemnek
Őszi csendben veled beszélgetek!
S halkan hullanak a fákról a levelek

 2O14.1O.1O. Mosonmagyaróvár